Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)
Tanulmányok: - Almási Tibor: Egy elfelejtett győri festőművész, Benes Pál (1867–1932)
ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK 1926. szeptember 19-én a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat először vállalkozott arra, hogy közös kiállítást rendezzen a budapesti székhelyű Nemzeti Szalonnal. A 120 művész több mint 400 alkotását felvonultató grandiózus tárlatra a Vármegyeházán került sor. Benes Pál neve ugyan nem szerepel a katalógusban felsorolt kiállítók között, de az eseményről tudósító írásokból kitűnik, hogy a tárlaton a művész két festménye, a Tenger és a „kiforrott művésziélek gondos alkotásaiként minősített Önarckép is helyet kapott. A tárlat megnyitásakor a Nemzeti Szalon igazgatósága több győri képzőművésznek, közöttük Benes Pálnak is átadta az egyesület „legnagyobb kitüntetését, a Mention honorable-t." Eletének utolsó éveiben, az egyre többet betegeskedő Benes Pál kizárólag vegyi gyárának igazgatásával foglalkozott, annál is inkább, mivel a nagy gazdasági világválság következményeként az üzem, és ezzel együtt a család anyagi léte kritikus helyzetbe került. A talpra állás, az újrakezdés reményében a 30-as évek elején Benes Pál átköltöztette vállalatát a fővárosba, Budapestre. A reá váró nagy munkát azonban már nem tudta véghezvinni, mert 1932. szeptember 21-én távozott az élők sorából. "Igaz megilletődéssel és részvéttel közöljük a hírt - írta ekkor a Győri Hírlap -, mely arról számol be, hogy a győri társaságnak egyik volt közbecsült, szeretett tagja, Benes Pál ma Budapesten elhunyt. Benes Pál alapítója és egész legutóbbi időkig igazgatója volt a Benes Testvérek vegyészeti gyárának. A győri közgazdasági, társadalmi és művészeti életnek évtizedeken át egyik legértékesebb alakja volt, aki egyéni szép tulajdonságaival, emberi értékeivel általános közbecsülést érdemelt ki magának. Vállalatát a legutóbbi idők gazdasági depressziója erősen megrendítette és éppen a közelmúlt hónapokban került föl a vállalat Budapestre. Oda költözött utána, mint a vállalat igazgatóságának elnöke, Benes Pál is. Tele ambícióval fogott neki a vállalat reorganizálásának, aminek azonban régebbi betegsége gátat vetett. Betegsége mindjobban elhatalmasodott rajta, míg most életét követelte. Halála széles körben keltett igaz részvétet és osztatlan megilletődést." Benes Pál temetésére 1932. szeptember 24-én került sor a győri Újtemetőben. Amit Benes Pálról az élete eseményeit, munkásságának fontosabb állomásait felvillantó írásunk végén összefoglalásként mondhatunk, az az, hogy a festőművész a XIX. és a XX. század fordulóján a kor egyik jeles, közkedvelt, sokat alkotó és gyakran kiállító művésze volt. Bár nem tartozott a modern magyar festészetet forradalmasító alkotók szűk táborába, de a nagybányaiak teremtette legjobb hagyományok ösvényén járva, mindig igényesen, magas színvonalon művelte, képviselte azt a látványos és könnyen befogadható festészetet, amelynek már fiatal kora óta elkötelezett hívévé szegődött. 240