Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK többnyire, a véletlenszerű "alternatív" magyarázatok állják meg a helyüket. A társadalom csúcsát nem érik el, de a falusi temetőkben jelen lévő minden szociális rétegben előfordulnak. Általános tapasztalat, számos esetben megfigyelhető, hogy a kettős (többes) temetkezések egyik halottja megbecsültebb, rangosabb a másiknál (felnőtt a gyereknél, férfi a nőnél - természetesen kivételek is akadnak, amint azt már az ellentétes helyzetnél megpendítettük). Egyiküket tehát fő személynek (Hauptperson) tekinthetjük és megvizsgálhatjuk a másik(ak) hozzá viszonyított helyzetét. Ez a helyzet - érthető módon - hasonlít a lovastemetkezések fő formáihoz. A formális egyezés oka nyilvánvaló: a temetés főszereplőjéhez igazodik a temetés mellékszereplője (félreértések elkerülése végett: szó sincs rituális gyilkosságról!). Szerencsés esetben az elhelyezés szabályosságából, illetve az eltérő szabályok alkalmazásából óvatosan eltérő hagyományokra, eltérő etnokultúrális háttérre következtethetünk (3. lista). A "fő temetkezés" általában a sírgödör jobb oldalán található. Más korokban is, a korai avar korban szinte mindig, később meghatározott földrajzi keretek között (Alföld, Felvidék, D-Dunántúl) a temetők többségében ez a helyzet. Eltér ettől a Dunántúl É-i, ÉNy-i területe és a hozzá szorosan kapcsolódó ausztriai részek: ott a sírgödör bal oldala az előkelőbb. Nem általános, következetesen érvényesített szabályról, csak jól érzékelhető tendenciáról van szó, hiszen ugyanazon a területen, sőt ugyanabban a temetőben mindkét változat előfordulhat. Például éppen Tápon, ahol a bal oldal számít általában előkelőbbnek (1., 3., 4. ábra), kivéve a temető korai, középavar részében talált 354. sírt (7. ábra), vagy Jánoshidán, ahol három "balos" helyzettel szemben egy "jobbos", a 22. sír, két férfi közös sírja áll. A kivétel a szabályt erősíti: Bágyog-Gyűrhegyen két, sőt talán három esetben is a jobb oldali halott lehetett a fő temetkezés (8. ábra). A példák szaporíthatok: Érsekújváron, Rákóczifalván, Szekszárdon mindkét esetre van egy-egy példa, Szentes-Kajánon általában a jobb oldal az előkelőbb, kivéve a 447. sírt, hasonló a helyzet Vác-Kavicsbánya temetőjében is. A jelenség magyarázataként leginkább a fordított világkép (mundus inversus néven ismeri az etnológia) megjelenésére gondolhatunk, aminek más jelei is vannak, ha nem is következetesen: ilyen az övek fordított felcsatolása (amire a tápi temetőből van számos példánk, pl. a 15. sír, Tomka 1972, 44). Feltűnő mindenestre a fordított helyzet (fő temetkezés a baloldalon) területi koncentrációja (9. ábra), szemben DélPannóniával és Dél-Szlovákiával (a kontaktust egyelőre Bágyog-Gyűrhegy, Wien-Liesing, Pilismarót és Szekszárd, illetve a Duna túlsó partján egyetlen (ámbár kérdéses) érsekújvári és váci sír jelenti). Csökkenő intenzitással, de előfordul a "balos" helyzet a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon is, ahol egyébként a szokásos jobboldal számít előkelőbbnek. Talán a "második 22