Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK tagadó álláspontot képviselek. Ha minden egyes személynek előre meghatározott sírhelyet tartottak volna fenn, a kettős- és többes temetkezésekre nem kerülhetett volna sor. Annyit mindenesetre feltételezhetünk, hogy az avar kori temetőkben éppúgy, mint szinte minden időben és mindenhol léteztek az ún. "családi temetők" illetve "rokonsági foltok" a temetőkön belül (vö. Steuer 1982, 461-465). Ehhez kívánok két rövid megjegyzést fűzni. 1. A modell kialakításakor annak idején László Gyula - egyebek mellett - a székely falvak családi temető-részeire hivatkozott (László 1944, 125165, 214-215), amit alátámasztottak Kós Károly akkor még kéziratból ismerhető kutatásai is (vö. Kós 1972, 243-244). Kevésbé ismert, hogy hasonló dolgot a Kárpát-medence másik végében, a Kisalföldön is megfigyeltek. Timaffy László, a nemrég elhunyt neves etnográfus az Arrabona 1960-as évfolyamában közölt egy tanulmányt "Nagycsaládi hagyományok a Szigetköz népi temetkezésében" címmel (Timaffyl960,167-177). A cikkben - eltekintve most attól, hogy a "nagycsaládról" van-e szó vagy nem - két, a jelenkorig megőrződött modellt mutatott be. Az egyikben (Cikolasziget) a sírok a fősír /alapító sírja (Hauptgrab/Begründersgrab) mellé sorosan rendeződtek 3 generáción keresztül, a másik (Kunsziget) egyre szélesedő legyező alakú elrendezést mutatott, amelynek csúcsán található a fősír (az 1. generáció családfőjének sírja), majd a sorok generációk szerint következtek, amíg egy újabb meghatározó egyéniség újabb fősírt nem kapott. Ezeket a modelleket (különösen a másodikat) magyar néprajzosok modern munkái is megerősítették (vö. Őrsi 1982,260-261, aki egyébként először vezette be a "rokonsági folt" terminust, Tóth 1982, 275-277 és Kunt 1982, 248, a példák Ceglédről, Karcagról, Jászberényből, Telkibányáról származnak). Mindkét modellt figyelembe kell vennünk avar kori temetők elemzésénél is. 2. Tudatában vagyok annak, hogy hasonló sémák, illetve modellek nemcsak a magyar néprajzban fordulnak elő, hasonló dokumentációkat azonban nem ismerek. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor véletlenül - mégis találtam egy adatot, méghozzá bennünket közelről érdeklő területről, a Kaukázusból (S. I. Bahia-Okruasvili 1988, 96-97). Egyes abház nagycsaládokban az örökség felosztásának leltárairól van szó a 20. század elejéről (egy ilyen rokonsági szövevényhez 24-70 személy tartozott). Érdekes részletek között (amilyen pl. a családi öv illetve tőr léte, az apa lovának és fegyverének öröklése) hírt kapunk a családi temető területének újrafelosztásáról. Más esetben a nagycsalád felbomlása után is közös használatban marad a temető. Az adatok időben és térben elég távoliak a mi avarjainktól, annyi azonban következtethető belőlük, hogy nálunk is számolhatunk állandóan átformálódó családi illetve rokoni 12