Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK 36 Protocollum 95: az idézet Taxonyi János SJ 1718-ban Nagyszombatban kiadott Purgatórium-beli lelkeknek állapottyuk... c. műve ajánlásából való, amelynek szövegét teljes egészében bemásolták a kötetbe. 37 Viczay Teréz Héderváry Katalin és Viczay János leánya volt, mint azt Taxonyi könyvének ajánlásában elmondja (Protocollum 95). Édesanyja 1681-es végrendeletében még taníttatásáról szól (Závodszky 1922,315), az 1708-as genealógiai feljegyzés pedig még mindig kisasszonynak nevezi (Turul 1893,152), miként 1718-ban Taxonyi és 1720-ban unokahúga is. Nagy Iván tévesen mondja apácának (Nagy 1865,174). Végrendeletét 1724. január 23-án írta meg: ebben a hédervári loretói kegyszobor számára újabb ruhák készítéséről gondoskodott (Néma-Smuk 2002,35). 38 A Halottak Kápolnájának 1714-es leltára szintén megemlékezett a Boldogságos Szűz Mária és a gyermek Jézus szobrának ruháiról és két koronájáról, amelyek nyilván a loretói Máriához tartoztak (CV 1714,57-58). 39 Viczay Teréz már említett végrendeletében a kegyszobor ruházatára és az oltár elkészítésére 200 ft-ot hagyott (Néma-Smuk 2002, 35). Hogy e pénz felhasználásával készült-e oltár, arról forrásaink nem szólnak. 40 A kultusznak ideiglenesen II. József császár rendelete vetett véget. A kápolna szobrát 1786. szeptember 1-én áthelyezték a templom belsejébe és - a szobrok öltöztetését tiltó rendeletnek megfelelően - ruháit levetették. Ezzel egyidejűleg el kellett adni a kegyszobor ruháit, koronáit, gemmáit s egyéb drágaköves ékszereit, amelyek-bői 170 ft folyt be (Protocollum 132). A kultusz újjáéledéséről az első adat 1816-ból való: szeptember 7-én nemes Csépán Anna 4 soros, fehér, keleti kövekkel ékes nyakláncot valamint két arany fibulával díszített fehér selyemszövetet adományozott fogadalomból a Mária-szobornak ( Protocollum 134). 41 A kápolnát a XIX. században is legalább kétszer átformálták: 1851 körül, majd a század végén (László-Jámbor 1995, 33). Alkalmasint ez utóbbi során újították meg a rácsos oltárfalat, miként ezt az oromzatra helyezett Khuen-Héderváry címer jelzi. 42 Matricula 1773, 1: "Ego P. Mich. Mérey defimdorum nomina hic adnotare non suffeci hoc turbulente tempore, fateor tarnen, intra decursum unius anni circiter 200. mortuos me sepelivisse, quot sunt sepulti sine parocho? et quot volucres et canes sepelierunt"

. 43 A dátumra: HD 1798. június 26. A restaurálásra és kifestésre: Matricula 1773,16. 44 Matricula 1773, 16: "Infra Aram jacet S. Rosalia Sculpta, Supra autem Aram S. Rochi In Gentilitio Insigni, quod représentât Arborem duabus in terra albis Columbis stipatam, supra aeque coronam infra cardinalitium pileum columbam albam complectente, haec sunt inscripta". 45 A pestises idők erőteljes Rozália kultuszát jelzi, hogy Viczay (II.) Ádám és Perényi Erzsébet 1692-ben született leánygyermeküket is a róla nevezték el s ugyanekkoriban a Szent Mihály templomban is alapítottak egy Rozália-oltárt. 46 Inkább e sorozat tagjaival azonosítható, mintsem a ferencesekhez köthető az a két Szent Imrét és Erzsébetet ábrázoló kép, amely a győri püspökség illetve a kónyi plébániáról került a Magyar Nemzeti Galériába (a képekről s a győri ferences templomból való származtatásukról lásd Buzási Enikő V-24 és V-25 képleírásait: Történelem-kép. Szerk.: Mikó Árpád és Sinkó Katalin. Magyar Nemzeti Galéria, 2000,332-333). 47 CV 1697,3: "Ipsa verő Ecclesia fundata dicitur per Ilim ac Rndssim Ladislaum Héderváry olim Eppu Agriensem; quae tarnen fundatio ex scriptis non constat; imo potius ejusdem antiquitas, contrarium docet". E hagyomány a későbbiekben is tovább élt: 1714-ben régiként emlékeztek meg a templomról (CV 1714, 56), 1798-ban pedig Nemes Ferenc plébános 300 évesnek, és a Héderváry család által alapítottnak mondta (HD 1798. június 26). 48 A Szent Mihály templom középkori eredetét a legutóbbi régészeti megfigyelések is megerősítik. Lásd erről László Csaba: A hédervári kastély c. tanulmánya 21. jegyzetében foglaltakat a jelen kötetben. 167