Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK sorol fel Ünnepi Kalendáriumában. Közöttük emlékezik meg a hédervári Peregrinus-kápolnáról, amelynek alapítását a helyi hagyomány alapján a napóleoni háborúk idejére teszi. Ekkor a franciák állítólag elhurcoltak egy Viczay grófnőt, akinek a lába eközben kisebesedett. A fogság azonban hamarosan véget ért és a sebek is eltűntek, amit a grófné Szent Peregrinusnak tulajdonított (Bálint 1977

1,319-320). A történet minden bizonnyal az épület XIX. század eleji megújításával kapcsolatos, amely ekkor nyerte el ma is látható nyolcszögű alakját (László 1991,14). Eredete azonban a XVIII. század első felére tehető, ám forrásaink ellentmondásosak. A Nemes Ferenc plébános készítette egyik feljegyzés szerint a kápolnát özvegy Viczay Ádámné, Perényi Erzsébet emeltette fogadalomból, miután egy alkalommal, leugorva a megbokrosodott lovak által elragadott társzekérről, lábát törte. Az alapítás idejét az épület homlokzatán általa még látott évszám alapján 1709-ben adja meg (Matricula 1773, 14). Ugyanez az évszám szerepel a szakrális lexikon számára írt összefoglalásában, ám az alapító személye már Viczay Jóbné Ebergényi Eszterre változott (HD 1798. június 26). E variáció azonban ebben a formában bizonyosan téves: a grófné ugyanis 1710-ben született. Szintén Ebergényi Eszterhez köti a fogadalomból való (ex voto) alapítást a kápolnáról elsőként megemlékező 1761-es vizitációs jegyzőkönyv, dátumként 1736-ot adva meg (CV 1761, 56). A kérdését ma már szinte lehetetlen eldönteni. Peregrinus szentté avatása alapján az 1736-os évszám tűnik a valószínűbbnek, bár ez önmagában még nem zárja ki a korábbi alapítást. Akárhogy is történt, a hédervári kápolna mindenképp az egyik legkorábbi emléke Szent Peregrinus hazai tiszteletének. A kápolna berendezéséről forrásaink hallgatnak. Ez összefügghet azzal, hogy kezdetben évente csupán 2-3 alkalommal celebráltak itt misét, s ekkor a szükséges felszerelést a Várkápolnából hozták át. A XVIII. század végére azonban az épület felettébb elhanyagolt állapotba került, úgyhogy éveken át alig miséztek benne, holott az esperesi protocollum szerint Friviasz esztergomi vikárius engedelméből hetente 2-3 alkalommal is celebrálhattak volna istentiszteletet (CV 1780, 37). 1798-ban már mint elpusztultat említették (HD 1798. június 26.). Újjáépítésére - mint fentebb láthattuk - az 1800-as évek legelején kerülhetett sor: az 1812-es jegyzőkönyv már ismét a korábbi gyakorlatot rögzítette a heti két miséről és a Várkápolnából áthozott felszerelésről írva (CV 1812). 2.3. Szakrális kisemlékek Hédervár szakrális terének kialakításához a templomok és kápolnák mellett a település különböző pontjain -jellemzően a kivezető utak men149