Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Mursella municipium 15 éves régészeti feltárásának eredményei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK beépítik, a távolabbi területeket pedig termőterületként, kertként hasznosítják. Hasonló laza szerkezetű települést figyeltünk meg az Ml autópálya építéséhez kapcsolódó leletmentésünkön Lebenyben, ahol több hektárnyi összefüggően feltárt területen is mindössze 2 földbe mélyített ház, egy kút és néhány gödör jelentkezett (Szőnyi 1994-95. 222.). A korszakhoz — 2. század, 3. század eleje — meglehetősen szegényes leletanyag köthető, néhány K-galliai Antoninus kori és rajnavidéki Antoninus-Severus kori sigillata (Szőnyi, 1981 110-111.). Ugyancsak csekély a pénzek száma is. (Id. lentebb!) Kő periódus (18. ábra) Mursella municipium területén feltehetőleg már a 2. században emeltek kőépületeket, az általunk feltárt területen azonban — a város ÉNy-i szélén — a kőépítkezés csak a 3. században kezdődött. A feltárt terület két telekre oszlik az ún. kőperiódusban, déli részén nagyméretű átriumos típusú lakóház épült (II. sz. kőépület). A ház megépítése előtt a területet gondosan elegyengették, a rnég esetleg nem tökéletesen betöltött vagy időközben megsüllyedt mélyedéseket kissé feltöltötték. így például megállapítható volt, hogy a 87. sz., szokatlanul nagyméretű és mély agyaggödör tetején már későbbi betöltés esetenként kőborítás mutatta a planírozás nyomait. Ugyanígy az udvar felületét is elrendezték, a korai gödrök megsüllyedt felszínét feltöltötték, majd az udvart lekavicsozták. A kavicsozást az épület élete alatt többször megújították. A II. sz. kőépület négyzetes alaprajzú, 43 x 43 m méretű. ÉK-i határfalától 3 m távolságra párhuzamosan futó, sekélyen alapozott kőkerítés választotta el a szomszéd telektől. Bejáratát az átellenes DNy-i oldalon sejtjük, bár bizonyítani nem tudtuk. Az épületnek ez a része az erózió által leginkább lekoptatott dombtetőn fekszik, későbbi gödrök bolygatják és teljesen feltárni — az ásatások megszakadása, a tulajdonviszonyok megváltozása miatt — nem is tudjuk. (Az 1990-ig közös tulajdonban lévő földet ui. a régészeti védettség ellenére magántulajdonba adták!) A

II. sz. épület kőfalait szinte mindenütt az alapozás aljáig kitermelték, a kőfal csak egészen rövid, 1-2 m-es szakaszokon maradt meg. Itt megfigyelhettük, hogy az alapozást az alapárokba élükre állított lapos kövekből kötőanyag nélkül készítették, míg a felmenő falrészek szabálytalan formájú vízszintesen egymásra helyezett lapos kövekből készültek. A habarcshoz az építők viszonylag kevés meszet használtak. Mivel a falak szinte sehol sem maradtak meg, az átalakításokat, átépítéseket nagyon nehéz meghatározni. Az épület egyes részei a későrómai időszakban már használaton kívül voltak, erre bizonyíték a 34. sz. kút és a 60. gödör, amely 58