Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Muzeológia - Kostyál László: A Patrona Hungariae, csornai múzeumi kiállítás ikonográfiája

ARRABONA40.2002. MUZEOLÓGIA sait képezik a csornai prépostsági templom (19. sz. vége), a kapuvári Szent Anna templom (Thury Gyula, 1903), az osli plébániatemplom (Pandúr József, 1938) és a bősárkányi plébániatemplom (Márton Lajos 1947 k.) teátrális kompozíciói. A kapuvári ábrázoláson államalapító királyunk hosszúszárú apostoli kettős keresztet tart, így könyörög Szűz Mária szobra előtt, s imája meghallgatásaként Mária a maga valójában is megjelenik neki az oltár fölött. A felajánlott koronát a király kísérője emeli a Szűzanya felé. Az 1938-as Szent István-év a Patrona Hungariae-kultusznak újabb lendületet adott, ekkor készült az osli mennyezetkép. Festője a felajánlás alkalmával jelen lévő tanúk személyével - egy zászlósúr és két főpap mellett cifraszűrös öreg pásztor térdel az előtérben - hangsúlyozta, hogy Werbőczy négyszáz éves felfogásával szemben a nemzet testéhez tartozik az egyszerű nép is. A felajánlás gesztusában való tevékeny részvétele eszmetörténeti szempontból jelentős előrelépést jelentett. A bősárkányi kép érdekessége ezzel szemben az, hogy maga a felajánlás nem valós térben, hanem csupán egy építészeti kulissza előtt játszódik. Szent István kíséretében egyházi és világi főurak, Máriáéban egész angyali sereg tűnik fel, ennek tagjaként megjelenik a megdicsőült Szent Imre herceg is, szüzessége liliomát nyújtva apja felé. A csornai premontrei templom boltozati freskóján az ég felhőin az Árpád-házi (vagy ahhoz kapcsolódó) magyar szentek láthatók, balról Szent Adalbert, Szent Imre, Szent Gellért, a koronáját felajánló Szent István, velük szemben Szent László, Boldog Margit, Szent Erzsébet, akik együtt könyörögnek hazánkért a felhőtrónon ülő Máriához és gyermekéhez. A felajánlást tisztán mennyei eseményként fogja fel, közös szellemi szintre helyezi a nemzeti szenteknek az országért való közbenjárásával. Más kifejezéssel élve a történelmileg hitelesnek elfogadott és a remélt közbenjárást egymás mellé rendeli, a másikat ezzel is erősítve. A magyar szentek és Patrona Hungáriáé közös megjelenítése nem csupán két ikonográfiái típust elegyítő, archaizáló megnyilvánulás, hanem a szerzetesek elvontabb, misztikusabb gondolkozásának is tükre. Hasonló lelki elmélyülést tükröz a gróf Erdődi Gyuláné sz. Széchenyi Emília által 1910-ben festett, a szilsárkányi plébánián őrzött szemináriumi oltárképtriptichon is, közép képén a korona-felajánlás jelenetével (a két oldalszárnyon Szent Imre és Gonzaga Szent Alajos alakjaival). Szent István itt derengő gyertyafényben, mély magányban, a szemlélőnek szinte teljesen háttal térdel, s ajánlja földre helyezett méltóságjelvényeit a látomásban feltűnő Máriának és gyermekének. A csaknem monokróm kompozíció az egyéni elmélyülés misztikus igényének erősödésére utal. A Magyarok Nagyasszonya-gondolatkört más oldalról közelíti meg a bogyoszlói plébániatemplom mennyezetképe (1920-1940 között). Agyer512