Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)
Muzeológia - Kostyál László: A Patrona Hungariae, csornai múzeumi kiállítás ikonográfiája
ARRABONA40.2002. MUZEOLÓGIA grafikai ábrázolások (szentképek), pénzek, bélyegek, két zászló és egy könyvveret, vagyis a bemutatott ábrázolásokkal a rendező, V. Szalontay Judit az élet mind szélesebb spektrumának átfogására törekedett. Probléma-felvetése muzeológiai szempontból tiszteletre méltó, mert az egyszerűbb, csak egy tárgytípusra vagy csak a téma egy aspektusának ikonográfiái variációira koncentráló megoldás helyett kombinálta a kettőt, sőt, nem csupán egy korszak, hanem az időhatárokat kitágítva négy évszázad emlékeiből válogatott, ami még több szempont összeegyeztetését igényelte. A kiállítás két múzeumi diszciplína, a néprajz és a művészettörténet határmesgyéjén mozgott, bizonyos mértékig mindkettő szemléletét érvényesítette, és mindkettő kutatóinak számára tartalmazott érdekességeket. Az etnográfus részére a témát hordozó médium-típusok gazdagsága, a művészettörténész számára az egy kisrégión belül megjelenő ikonográfiái típusok változatossága és módosulásai voltak különösen izgalmasak. Ha szigorúan az utóbbi szempontjait tartjuk szem előtt, a kiállítás címe nem volt egzakt. A Magyarok Nagyasszonya-témánál szélesebb kört ölelt fel, tulajdonképpen a Mária-kultusz vizuális megnyilvánulási formáit általában vizsgálta, amelyeknek a Patrona Hungariae-ábrázolások csupán egy szeletét képviselik. A bemutatott képtípusok jó része a Boldogasszony a barokk művészetben különösen típus-gazdag ábrázolásainak más köréhez tartozik. Ha azonban azt tartjuk szem előtt, hogy a kor embere számára Mária Mater Christi szerepéhez szinte hasonló hangsúllyal bírt a hivatalos ideológia szintjére emelt ország-védelmező szerepe, amely révén döntő módon játszott közre a külső és belső ellenség legyőzésében, akkor ilyen szempontból a Szűzanya és a Patrona Hungáriáé megjelenítései közé egyenlőségjelet tehetünk: Mária akkor is a Magyarok Nagyasszonya, ha Szeplőtelen Szűzként, Napbaöltözött Asszonyként, Fájdalmas Anyaként vagy a Menny Királynőjeként jelenik meg. Megdicsőült életének valamennyi aspektusa gazdagíthatja ország-oltalmazó szerepének hathatósságát. A Regnum Marianum-gondolatkör másik gyökerét a magyar szentek, mindenekelőtt az országot felajánló Szent István ábrázolásaiban kell látnunk. Habár a vizsgált emlékeknek csupán egy csoportján tűnnek fel, szimbólum-értékük egyértelmű. A két jelentős tematikai vonal tartós összekapcsolódásának egyik legkorábbi emléke egy 1600 körül készült rézmetszet (Budapesti Történeti Múzeum), amelyen a négy Árpád-házi szent Patrona Hungáriáé feliratos alakjával együtt jelenik meg, megnyitva az ikonográfiái séma-kör fejlődésének hosszú fonalát. A gondolatkör tartalmilag legösszetettebb, ugyanakkor leginkább adekvátnak nevezhető ábrázolási típusa azonban az államalapító király korona-fel509
