Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Kossuth Kalendárium (Tóth László)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK Megkezdődött Kossuth hamvainak ünnepélyes hazaszállítása. A halál után másfél hét múlva két gyászlepellel bevont vonatszerelvény indult Torinóból haza, Budapestre. Az egyiken a képviselők és újságírók utaztak, a másikon vitték a Kossuth hamvait tartalmazó koporsót, ezen a vonaton utaztak a család és a rokonság tagjai. A vonat csak lassan tudott haladni, ugyanis sok vasútállomáson meg kellett állnia, a falvak népe kívánt elbúcsúzni „Kossut-apánktól." A nyugati pályaudvarra érkezett a két szerelvény, melynek homlokzatát fekete drapériával vonták be. Több százezres tömeg várta a nagy halottat és elkísérte a Nemzeti Múzeumig, ahol felravatalozták a koporsót. Bánffy miniszterelnök hiába kérte Ferenc Józsefet a gyászünnepség hivatalossá tételében, a király nem bocsátott meg Habsburgok örök ellenségének tekintett Kossuth Lajosnak. A középületekre még a gyászlobogót sem tűzték ki. A múzeum oszlopcsarnokában Jókai Mór mondott „kimerítő" búcsúbeszédet, majd a tölgyfa koporsót a kocsira emelték és elindult a gyászmenet a Fiumei úti sírkertbe. A gyászmenet élén 18 kocsi haladt koszorúkkal, ezt követte a nyolcfogatú halottas kocsi, mögötte mentek megrendült szomorúsággal Kossuth fiai, az országgyűlés, a főváros, a vármegyék és a városok küldöttei. A gyászmenet komolyságára így emlékezett a Budapesti Hírlap: „A látvány, melyet fővárosunk nyújt, leírhatatlan a maga egyszerűségében, sötét pompájában, néma méltóságában. Az útvonalat Kossuth már nem ismerhette, az út menti fákra, gázlámpákra, cégérekre emberek telepedtek, miközben a Bazilika harangzúgása közben a gyászoló menet a Himnuszt és a Szózatot énekelte." így haladt a gyászmenet a maga méltóságteljes lassúságával a Kerepesi úti panteonba. Ebben az időben már javában folyt a gyűjtés egy nagyszabású síremlék építésére. Gr. Batthyány Géza, gr. Széchenyi Béla és báró Eötvös Lóránd vezetésével három év alatt hétszázezer korona gyűlt össze hazafias adakozásból, csak az összeg felhasználási módjáról folytak viták. Szólni kell még a kalendáriumban ismertetett, Kossuth halálához és temetéséhez kötődő eseményekről, mindenekelőtt a Kerepesi úti temetőben felállított Kossuth Mauzóleumról, melyet a kormányzó halála után 15 évvel, 1909-ben avattak fel. A mauzóleum épületének tervezésére pályázatot írtak ki, melyre 14 pályázó jelentkezett és küldte be pályaművét. Mindegyik terv a nemzeti szellemet tükrözte; volt közöttük jurta, kunhalom, boglyakemence formájú, pagoda- és piramis jellegű épületterv, szerepelt még neoklasszicista oszlopcsarnok és neobarokk kupola. Nehéz volt a zsűri (Lechner Ödön, Kann Gyula, Zala György) döntése, ezért „közönségszondázásra" 1902 áprilisában közszemlére kitették a pályaműveket. Botrányos körülményektől kísérve végül Gerster Károly és Stróbl Alajos közös pályázatát hirdették ki győztesnek. A nyertes 489