Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Horváth József: Samarjai Máté János 1585–1652

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK Néhány évtizeddel korábban valószínűleg ennél jóval több lehetett: erre utal Perlaki azon megjegyzése, mely szerint egy „hitelre méltó lelkésztől" azt hallotta, hogy a Szigetközben volt hajdan 19 református falu - akkortájt viszont már csak nyolc olyan települést nevez meg a környékről, ahol református egyház működik. Samarjai kapcsolata a Dunántúli Egyházkerülettel. Hogy néhány reá vonatkozó elszórt adattal rendelkezünk ebből az időszakból is, az annak köszönhető, hogy Samarjai több esetben oldott meg fontos feladatokat a szomszédos dunántúli református egyházkerület életében is. Három évtizedes püspöki működése alatt ez utóbbi kerületben háromszor ürsedett meg a püspöki szék; mindhárom esetben őt kérték fel az új püspök felavatására! 1628-ban Pathay István püspök váratlan távozásával maradt „pásztor" nélkül az egyházkerület; az itteni esperesek a további teendőkkel kapcsolatosan Samarjaitól kértek tanácsot. A hozzá írt levelet Czeglédi Pál jegyezte: az az egykori tanítványa, akit 1625-ben a pápai eklézsia kérésére ő engedett át Szerdahelyről a dunántúli egyházkerületbe. Samarjai 1628. december 31-én kelt levelében azt tanácsolja: hívjanak össze mielőbb zsinatot és válasszanak új püspököt (THURY1998. I. köt. 254-255. o.). Az 1629. március 18-án Körmenden megtartott zsinatra meghívták Samarjait is, aki azon részt is vett két esperese, Magyar Ágh Jakab révkomáromi és Szenczi Szijjártó Lukács samarjai lelkészek társaságában. Ez utóbbiak végezték a szavazatok összegyűjtését; az eredményt pedig maga Samarjai hirdette ki, Kanizsai Pálfi Jánost nyilvánítva győztesnek, aki előbb mentegetőzni próbált, majd mégis elvállalta a tisztséget, így másnap Samarjai jó barátját, egykori heidelbergi diáktársát avathatta fel a dunántúli egyházkerület püspökének, amit meg is tett: „I. Timoth. 3. alapján a püspök kötelességeiről egyházi beszédet mondott, az új püspök hivatalba állítását a lelkipásztoroknak és a népnek nagy tetszésnyilvánításai között ritka ünnepélyességgel véghezvitte", espereseivel együtt rátéve kezét az avatandó fejére. Kanizsai Pálfi János 1641. április 9-én hunyt el Pápán, április 14-én temették. A temetésére összegyűlt lelkészek espereseikkel a további teendőkről is tanácskoztak. Felvetették azt a kérdést is, „nem jobb lenne-e a Felső-dunamelléki Egyházkerülettel egyesülni, ..." - az egyesítést Samarjai „felvigyázása alatt" képzelték el (THURY 1998. I. köt. 335. o.). Megbízták Czeglédi Pált, vegyen részt a felsődunamelléki testvérek 1641. május 30-án Farkasdon (Nyitra m.) tartandó zsinatán, és kérje ki a kérdésben véleményüket. A farkasdi zsinat komoly tanácskozás tárgyává tette a kérdést, melyet Samarjai és 4 esperestársa által aláírt levélben válaszolt meg. Válaszuk lényege: mivel a késedelemben gyakran veszedelem rejlik, 446