Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Horváth József: Samarjai Máté János 1585–1652

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK lyen" születettként említi Samarjai Máté Jánost (vö.: KATHONA1980.235. o.). Tapasztalhatunk továbbá egy „finomodást" Heltai János álláspontjában is, aki egy 1987-ben megjelent tanulmányában már úgy fogalmaz: „Samarjai apja a galgóci gyülekezet prédikátora volt, s ha nem is bizonyos, hogy Samarjai János itt született 1585-ben,..." - és a lábjegyzetben Zoványi idézett cikkére hivatkozik (HELTAI 1987. 210. o.). Összességében tehát megállapíthatjuk: Samarjai Máté János 1585. február 21-én látta meg a napvilágot; hogy hol, mely településen, azt nem tudjuk, és valószínűleg nem is fogjuk már - források hiányában - megtudni . Családi háttér, ifjúkor, hazai tanulmányok. Samarjai Máté János családjáról meglehetősen keveset tudunk. A családtörténeti munkák a Samarjai család genealógiai táblázatát apjával, Máté polgárdi prédikátorral kezdik ; ez az adat azonban - a működés helyét illetően - forrásokkal nem bizonyítható. így Samarjai Máté működésével kapcsolatosan csupán két hitelt érdemlő adattal rendelkezünk: 1599-ben Somorján és Csölösztőn lelkészkedett (ZOVÁNYI 1940. 569-570. o.), 1608-ban pedig galgóci lelkészként halt meg. Ez utóbbi - többek által idézett - adat forrása Asztalos András nagyszombati polgár 1608. március 6-án keltezett, Szenei Molnár Alberthez küldött levele, melyben meleg szavakkal emlékezik meg az elhalt prédikátorról, a János deákról mondottak után megjegyezve: „Az atyja dominus Matthaeus Samareus piae memoriae elhagya bennönket, jó vitézséget vitézkedvén, futását elvégezvén, az letett koronát megadta a Jézus Krisztus neki, az kinek egész életében nagy hívséges és igaz szolgája vala." (SZENCI MOLNÁR 1976.592. o.) Hogy mikor került Samarjai Máté Galgócra? Zoványi Jenő szerint valószínűleg 1603-ban (ZOVÁNYI 1940.570. o.) - így kb. öt esztendeig működhetett itt, egy vegyes, lutheránusokat és kálvinistákat egyaránt magában foglaló gyülekezetben, mely valószínűleg nyelvileg is vegyes volt, hiszen - amint azt Kathona Géza is említi - „a galgóczi gyülekezetben e korban is ritkaságszámba menően három nyelvű: magyar, német és tót iskola virágzik" (KATHONA 1939. 8. o.). Figyelemre érdemes ezért Márkus Mihály megállapítása: „Samarjai Mátét a helvét irányhoz húzók között tartják számon - a szigorú lutheránus Thurzók birtokán nyilván nem kevés bölcsességre, jó értelemben vett arányérzékre volt szüksége, hogy három nyelvű, két felekezetű gyülekezetét súrlódásmentesen vezethesse." (MÁRKUS 1969. 231. o.) Azt viszont bizonyosan mondhatjuk: az ifjú Samarjai János számára jó „iskolát" jelenthetett ez a vegyes környezet, és valószínűleg itt kell keresnünk egyesítő törekvéseinek gyökereit is. 435