Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Barsi Ernő: Kossuth zászlaja alatt

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Kossuthnak nemcsak a közvetlenül meghallgatott, de a sajtóban közzétett beszédei is szinte lázba hozták az országot Hetvényi István írja naplójában, hogy amikor az V. zászlóalj Győrből Komáromba masírozott, amiről tudták hogy „első szakasza lesz annak az útnak", mely az ellenségig vezet, „kitörő lelkesedéssel" tettek eleget a Komáromba menetelés parancsának. „Különben is lázban égtünk azokban a napokban. Kossuth Lajos július 11-i hatalmas beszéde és a képviselőház felséges magatartása megrázó hatása alatt állott az egész város. A kaszárnyában csoportokba verődött honvédek előtt olvastuk a beszéd vérkorbácsoló mondatait. Végül már betéve tudtam egyes részeit. «Uraim! Midőn a szószékre lépek, hogy felkérjem önöket, mentsék meg e hazát, e perc irtózatos nagyszerűsége szorítva hat keblemre...» Közben figyeltem társaim arcát. Előreszegzett fejjel, tágranyílt szemekkel, szinte lélegzetüket is visszafojtva hallgatták. Amikor pedig arról szóltam, hogy Kossuthnak a százezer katona és 42 millió forintnyi hitel megszavazására irányuló kérésére, Nyári Pál után a képviselők helyükről felugrálva, esküre emelt kézzel zúgták: Megadjuk! Megadjuk! - az én kedves kitlibe bújtatott honvédtársaim annyira beleélték magukat a helyzet nagyszerűségébe, hogy kipirult arccal, a lelkesedés lángragyújtó hevével ezt dörögték: Megadjuk! Megadjuk! A beszéd utolsó mondata meg szállóige lett közöttünk, mellyel minden vésztjósló hírre feleltünk: «Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg!» A honvédeknek már a táborban való gyakorlatozás közben is sok megpróbáltatást kellett elviselni. Hetvényi István is a szabad ég alatt, pokróc és köpeny nélkül eltöltött éjszakákon úgy átfázott, hogy kórházba került. Erről a következőket írta: „A kórházban Németh József barátomat meglátogatta bátyja: Németh Samu budapesti ügyvéd. Szörnyű volt hallani tőle, hogy a korábban érkezett rossz hírek egytől egyik valónak bizonyultak. Széchenyi megháborodása, a nádor szökése, az erdélyi oláh lázongás, Hurbán és Hodzsa felvidéki bujtogatása, a király nyílt ellenünk fordulása és ráadásul Jelasich előretörése. Akkor éreztem először mélységes elkeseredést és csüggedést, mely egy lelkem mélyéről fakadt sóhajban is kifejezésre jutott. A pesti ügyvéd észrevette ezt és így szólt: - De azért nincs helye a csüggedésnek kedves öcsém! Olvasd, mit ír Kossuth Lajos! - és Kossuth Hírlapjának egyik számát nyújtotta felém. Mohón kaptam az újság után és hangosan olvasni kezdtem: ... Jóslatot mondok hazám fiai! szegény elárvult magyarok! - Hét év óta sok jóslatot mondék és szinte borzadok, látván, hogy minden, de minden oly borzasztóan hamar teljesedett, még az is, hogy egy férfiúnak irtózatos 379