Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK tanulmányútra"' indult Sopronba és környékére. 1920 májusában a külügyminisztérium felhívására Berzeviszky Alberttel közösen szervezte meg a Külföldi Magyarok Világszövetségét, melynek ügyvezető elnöke lett. Egy évvel később e szövetség égisze alatt indította el a Kivándorlókat Védő Iroda működését. A forradalmi kormányzat összeomlása után, a kontinuitás elvét követve a szabadelvű, munkapárti hagyományokat ápoló Nemzeti Középpártban igyekezett helyet találni magának. 1918-19 után azonban a liberális oldal szétforgácsolt pártjainak, így a Középpártnak is kicsúszott a talaj a lába alól, és az 1920-as választásokon csupán a fővárosban tudtak némi sikert elérni. A nemzetgyűlési képviselethez azonban ez kevésnek bizonyul t. Sim on, felmérve a poli tikai erővonalak alakulása t, rövidesen ismét némi térfélmódosítást hajtott végre, s ez élete legjobb döntésének bizonyult. 1922 márciusában, az elsők között belépett a február 22-én megalakult, és Bethlen István nevével fémjelzett Keresztény Kisgazda Földmunkás és Polgári Pártba. A Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárt és a Bethlen-féle KNEP egyesülése után frissen szerveződő párt megpróbálta integrálni a az arisztokrácia nem legitimista érzelmű képviselőit, a középbirtokos, tőkés csoportokat, a radikális jobboldal szószólóit és a birtokos parasztság tömegeit. Ezt a röviden csak Egységes Pártnak nevezett gyűjtőpárt vezetésének összetétele is hűen tükrözte: a vezér Bethlen, a párt elnöke Nagyatádi Szabó István a kisgazdák, ügyvezető alelnöke pedig Gömbös Gyula, a fajvédők képviselője lett. Simon politikai karrierjének esélyei a pártba lépéssel jelentősen nőttek 1922 elején. A Burgenlandba átkerült Nagymarton elveszett mandátuma helyett ugyan nem sikerült az általa kiszemelt csepregi választókerületben kárpótolnia magát (Fertsák Jenő főispán saját jelöltjének tartotta fenn a pozíciót), de rövidesen megindult a háttérküzdelem főispánná választása érdekében. A soproni főispánság lehetősége nem először csillant meg előtte. 1905 decemberében Kristóffy József, a Fejérváry kormány belügyminisztere már felajánlotta számára e tisztet. Simon hajlandó lett volna budapesti ügyvédi állását feladva elfogadni az ajánlatot, de ekkor újra apja érvei hatottak, aki megfontolásra intette a politikai szerepvállalásra készülő ifjút. Az állás elfogadását támogató argumentumok, a magas társadalmi rang és cím elnyerése, összeroskadtak apja ellenérvei alatt. Virágzásnak induló, független állásának elhagyása szerinte pontot tenne a fiú rövid ügyvédi pályájának végére. Az itthoni állapotok (melyről Simon Elemérnek akkor a főváros távolából is lesújtó véleménye volt) társadalmi érintkezését tennék lehetetlenné és kiszolgáltatnák a különböző klikkeknek. Apja mindemellett politikai szempontból sem tartotta kifizetődőnek 338