Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Hencz (Huszár) Károlynak igényét a lövői mandátumra. Simon legfőbb tanácsadója, az országos és helyi politikában egyaránt járatos apa, Simon Ödön óvta fiát attól, hogy ebben a helyzetben egy kilátástalan küzdelembe belemenjen. Úgy vélte, ha fia a mandátumot annak ellenére is elnyerné, hogy a kerületet a Néppárt nem engedi át a függetlenségieknek, a szövetkezett pártok sohasem látnák szívesen a parlamentben. Az apa - aki maga az Alkotmánypárt híve volt - mindazonáltal nagy jövőt jósolt a függetlenségi pártnak, amennyiben az hajlandó lesz letenni perszonáluniós ábrándjairól. Simon Elemér később naplójában úgy emlékezett: azért utasította vissza a lövői 48-asokat, mert "soha nem volt 48-as". Ezt azzal egészíthetnénk ki, hogy annak idején egyáltalán nem rendelkezett határozott politikai elképzelésekkel, s nem csak függetlenségiek, hanem más pártok programjai iránt sem érdeklődött. Korai közszereplési vágya, de későbbi tevékenysége is arra engednek következtetni, hogy nem álltak távol tőle bizonyos konformizmusra utaló tulajdonságok. A politizálás hirtelen jött ötlete előtt még sokkal inkább független, ügyvédi karrierjének megalapozása lebegett a szeme előtt. A visszalépés mindenesetre megóvta a későbbi kudarcoktól, a kaland tanulságai pedig elindították abba az irányba, amely karrierjét alapvetően meghatározta. A koalíció agóniáját nem kellett végigasszisztálnia, így amikor az rövidesen kimúlt, a másik oldalon, azaz az újonnan létrehozott Nemzeti Munkapárt soraiban próbálkozhatott ismét. A párthoz valószínűleg Khuen-Héderváry Károly, volt és leendő miniszterelnök személyén keresztül került közel, akinek már csak megyei kapcsolatai miatt is - szűkebb csoportjához tartozott. Khuen helyett azonban egyre nagyobb szimpátiával fordult Tisza István felé, akinek miniszterelnöksége alatt parlamenti testőrségébe is beállt. Az 1910-es választások alkalmával már a Munkapárt színeiben indult a nagymartom kerület mandátumáért. Akkori programja természetesen igyekezett elfeledtetni a függetlenségiekhez fűződött egykori, amúgy sem túlságosan közismert liezonját. Nyilatkozataiban a meddő közjogi viták helyett inkább a nemzet erejének fokozását emlegette. Ellenfele, Tálas István az addigi képviselő egyébként szintén korrigálta egykori nézeteit, és gyakorlatilag ő is munkapárti programmal próbált fellépni. A mandátum sorsát végül is az döntötte el, hogy Baán Endre, a megye új főispánja Simon mellett foglalt állást, akinek e mellett pedig sikerült megszerezni a kerületben oly fontos két cukorgyár támogatását is. Simon a nagymartoni választást június elsején megnyerte és végre képviselő lett. A törvényhozásban elsősorban a hadsereg ügyeinek tárgyalása során hívta fel magára a figyelmet. Solymossy Ödön halála után a Véderő Bizottság előadói posztjára került. Ezzel, nem sokkal a háború előtt, az egyik legfontosabb bizottság exponense lett, s ez pályafutásának további 336