Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Lanczerdorfer Zsuzsanna: Egy sokoróaljai iparos repertoárja életútjának tükrében

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK menő típust, a városrészcsúfolót, amely - Erkel Ferenc dallamára - Győr részeit mutatja be. Német nemzetiségi dallamokat is hagyományoz, ebből ötöt német nyelven. A kor szelleméhez híven irredenta dalok is beépültek repertoárjába. Ezek egy részét még Bakonygyiróton tanulta. L. K. dalkészletét jobbára munkahelyén, a kocsmában és a katonaság éveiben, vagy közös szórakozások, bálok, alkalmával sajátította el. A munka utáni, illetve hétvégi „asztaltársaság" biztosította a dalolás lehetőségét, a repertoár bővítését. Bár többnyire itt „magyar nótákat" énekeltek. Törzshelyükön „cigánybanda" muzsikált, de azért a népdalnak is jutott hely. Ez a dalkincs a Kisalföldön mennyiségileg is igen tekintélyesnek számít. Eléri, sőt meg is haladja azoknak a számát, amelyeket egy-egy közeli faluban, századunk vége felé még fel lehet találni. Ez a dalanyag azért is jelentős, mert egyben Ménfőcsanak népdalrepertoárját is reprezentálja, ahol eddig tudomásom szerint még nem történt népdalgyűjtés. Az tény, hogy L. K. gyerekkorában négy esztendőt töltött Bakonygyiróton, s élete során több dalt tanult más környezetben (katonaság, börtön, stb), mégis dalainak legnagyobb részét szülei kocsmájában a daloló vendégektől - velük énekelve - tanulta. Úgy gondolom L. K. igazi - Ujváry Zoltán nyomán -, „nótafa-egyéniségnek" tekinthető. 16. Siratóének L. K. egyetlenegy siratóéneket, virrasztóéneket sem ismer, bár volt többször is Bakonygyiróton, gyermekkorában nagyanyjával „virrasztáson", ahol „csak énekeltek és imádkoztak". Leírja önéletrajzában, hogy mennyire félt attól, hogy valaki meghal a faluban, mert akkor oda nagyanyjával neki is mennie kellett. Emlékei szerint Ménfőn nem volt virrasztás. 17. Archaikus népi imádság 0 L. K. archaikus népi imádságot egyet sem tud, de emlékszik arra, hogy „gyirmóti nagyanyja tudott ilyeneket." 18. Tánctudás (rókatánc, csárdás, fox, keringő, tangó) L. K. jó táncos hírében állt, s amint az interjúk is említik a fiatal korában a kedvelt, polgári táncokat ismerte: „Láttam egyszer a csanaki búcsún táncolni foxot, meg csárdást, meg keringőt táncoltak akkor" mondta a 10-es számú adatközlő. Általában három tánc volt csárdás, keringő, fox. A dramatikus táncok közül a „rókatánc"-ot említi önéletrajzában, amit Gyiróton látott. Ezt a táncot Viski Károly is említi A magyarság néprajzában: „Egykori állattáncoknak legalább neve nálunk is él, mint amilyen például a darutánc, vagy a cigánygyerekek rókatánca." „ Volt a falunak egy (bolondja) szegénye is. Mi Szarka Jóska néven ismertük. Sokszor eltáncoltattuk vele a Róka táncát egy kis zsíros vagy lekváros kenyérért. Róka, róka tánc, kisimult a pofádon a ránc. Van egy csúnyább szövege is." 322