Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Balázs Lívia: Az „égi jelenségek” hiedelemformáló szerepe a Rábaközban

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK 1881-es évfolyamának egyik cikke szerint pedig 1456-ban „a Miatyánkot egy versszakkal toldották meg, amelyben az Istent kérték, szabadítaná meg őket a gonosztól, a töröktől és az üstököstől." Az adat kultúrtörténeti érdekességén túl, úgy érzem, néprajzilag is figyelemreméltó, hiszen a csapás elhárítására való törekvésre utal. Ugyancsak az imádkozást említették adatközlőim is gyűjtésem során, mint egyetlen esetleges befolyásolási lehetőséget. „Azt tartom, mintha azt mesélték volna, hogy azt imádkoztak, amit nagy égiháborúnál, amiben az van, hogy Uram vedd el tőlünk haragod!" (Balázs Mihályné, Rábapordány) A különböző csíziók, kalendáriumok és a ponyvairodalom megjelenése a falusi közösségekben, még inkább tudatosította az üstökös által keltett félelmet az emberekben. „A természetismeret realitásának próbája a napi gyakorlat. E tekintetben vannak olyan területei... amelyek tapasztalaton túliak, gyakorlattal nem ellenőrizhetők... a hagyomány megbízhatósága az igazság mércéje csupán. Éppen ez az a terület, ahová az írásos, korántsem megbízható, de tekintélyekre hivatkozva, tudományos mezben jelentkező népkönyvek, csíziók, kalendáriumok anyaga bevonult." Az üstökös-jelenség egy emberöltőn belül ritkán fordul elő többször, így biztos támpontot adhattak a nyomtatásban megjelent közlések. „Az ember kísérletileg igazolható természettudományos tudásának nagy részét soha nem tapasztalja, lényegében tehát elhiszi... a számára a társadalmi konszenzus legitimációja által leginkább igazolt, vagy nem igazolt magyarázatokat." ' Egy ilyen csízió szerint az üstökös „nagy szeleket, éhséget, döghalált, hadat, gonoszt jelent, de kiváltképp odafelé ahová az ő fényét nyújtja, ő mely felé pedig tart, ott lesznek még gonoszok." Úgy érzem, gyűjtött történeteimnek bizonyos szófordulatai: Háborút, meg rossz ínséget"{2) „rosszat, háborút jelent"{4), „háborút jelez"(3), „ha üstökös jelenik meg"(8) és a csóva irányára vonatkozó közlés: „háború lesz és ahonnét ez a fény indul, onnan kezdődik, és ahon vége lesz, ott fejeződik be"(l) máig emlékeztetnek ezeknek az írásoknak a hangulatára. Feltehetőleg ebben a kötött formában hagyományozódtak a közösségeken belül. Sajnos a megyében kiadott, hozzáférhető kalendáriumokban már nem találtam üstökösre vonatkozó írásokat, csupán a korabeli sajtó néhány híre tudósít a jelenségről, tudományosan ismertetve azt, de a hozzákötődő félelmekről csak ritkán, azt is múlt időben írva. Európában elterjedt „nézetként" említi viszont egy 1881-es cikk az üstökös kapcsán, 243