Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Perger Gyula: Egy győri mézesbábosmester műhelyének hagyatéki leltára 1721-ből

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK ben pedig Godefridus Mayer követte a mézesbábos-gyertyamártó mesterek sorában. A 18. század - témánk szempontjából - utolsó bejegyzése 1798. június 22-ei dátummal Paulus Czechmeister neve. O már mint az idősebb Czechmeister mézesbábos mester fia nyert polgárjogot, s aztán e család tagjai a 19. század folyamán végig meghatározó egyéniségei maradtak a város mézesbábos iparának. A mézesbábosokra vonatkozó levéltári források közül kétségkívül a legizgalmasabbak a Johann Georg Suntagh "tevékenységére" vonatkozó, fennmaradt dokumentumok. Az 1721-ben elhunyt Szontagh Johan Györgyről - a haláleset után felvett inventáriumból - viszonylag keveset tudhatunk meg. Ismeretlen az életkora, születési helye, vallása is. Származására utalhatnak talán - nevén kívül - a hagyatékban szereplő "öt nagy nimeth könyvek". A Római Katolikus Egyházhoz való tartozására legfeljebb céhbeli tagsága, örökbefogadott lányának, és ismert megrendelőinek személye alapján következtethetünk. Az inventáriumban csak az egyik tétel jelzője, az "egy fertál darab agnus Dei forma" erősíti meg ezt. Családjáról annyi tudható, hogy halálakor nős volt, felesége Ertl Rosina, s hogy örökbefogadott gyermekként nevelte Bognár Józsefnek, a Győri Káptalan egykori ispánjának Örzse nevű hajadon leányát. Szontagh rokonságáról csak a hagyatéki eljárás során keletkezett városi jegyzőkönyvből értesülünk. Eszerint az elhunytnak a Pozsony megyei Szentgyörgy városában éltek hozzátartozói. Feltehetően apja, annak nővére, s a nagynéni két kiházasított lánya. E forrás részletesen beszámol Szontagh feleségének családjáról is. Az Ertl família - és beházasodott - férfitagjai kivétel nélkül iparosok voltak, köztük Ferdinand Ertl személyében egy pozsonyi illetőségű bábsütő. Hogy Szontagh mikor került Győrbe, s 1703 előtt hol lakott, nem tudjuk. Annak sem bukkantunk nyomára, hogy mikor és milyen módon vált győri polgárrá. Ami bizonyos, hogy - a leltárban jelzett szomszédok alapján - a "győri belső városban" levő házát az egykori Szent Péter közben, 1703-ban már birtokolta. Az inventárium adatai alapján a lakás, "quartely" mellett itt lehetett a mézeskalácsos és gyertyamártó műhely is. Az 1703-as házösszeírás szerint Szontagh háza - legalábbis akkor - alápincézett, földszintes épület volt. A hét bécsi öl hosszú, négy bécsi öl széles telken csekély udvar egészítette ki a két szoba, konyha beosztású lakást. Külön műhelyről az akkori összeíró nem tesz említést, igaz, a bábos szakma űzéséhez erre nem is volt feltétlenül szükség. Az 172l-es inventárium sajnos - a padláson kívül - nem veszi számba külön-külön a helyiségeket, de - a helyben és a padláson felvett nagyszámú mézesbábos és gyertyamártó eszköz mellett - a műhely létezését mutatja az is, hogy a 214