Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK 2.3.5. Krisztus az Olajfák hegyén Az 1780-as vizitáció említi elsőként a győri út mentén, keleti irányban látható, Krisztust az Olajfák hegyén ábrázoló szoborcsoport (CV1780,38), amelyről az 1812-es kánoni látogatáskor azt is feljegyezték, hogy 1778-ban a nép fogadalmából és a gróf, (I.) Mihály kegyességéből emelték (17. ábra). E rész tulajdonképpen az emlékmű máig olvasható feliratát ismétli meg, ám az 1775-ös dátum elírásával: VOTO POPULI PIETATE DOMINI POSITA MDCCLXXV. Az emlékművet 1784. május 26-án (Matricula 1773,15), majd a temetővel együtt újólag 1785. január 3-án benedikálták (Matricula 1773,14). A szobrot alul kihasasodó talapzat hordozza, amelynek felső részét szögletes volutákon átbujtatott füzérdísz ékesíti. A koronázó csoporton a halálfélelemtől gyötört Krisztus kezeit összekulcsolva térdepel az oszlopszerűen felmagasodó, jelzésszerű szikla előtt, amelynek tetején egykor vasból készült aranyozott kehely állott (Matricula 1773,15). Tekintete magába mélyedő, csendes fájdalmat tükröz, ajkai imára nyílnak. Tartása modorosan elegáns, felsőteste lágy ívvel hajlik hátra, amely azután a leszegett fejben fordul vissza, így téve teljessé a mintegy fordított C-t leíró formát. Ezzel együtt a bal váll enyhén kifelé, az út mentén elhaladó néző irányába fordul, amit az erőteljesen jobbra billentett fej ellenpontoz, újólag egy fordított C-t követő ívet adva a testnek. Az előkelő megjelenéshez illően a testhez viszonyítva kisebb a fej, mint természetes lenne. Krisztus alakja hatalmas drapériába burkolt, amelyet éles, töredezett redők tagolnak. Abal térdtől induló köpenye a bal kar alatt elhaladva nagy lendülettel, széltől lobogtatva fordul a háta mögé, hogy azután a jobb kar felett kibukkanva súlyos drapériaként borítsa be a kezeket. A szoborcsoport alapvetően egy nézetre komponált. A tisztes kvalitású mű gyakorlott kezű mesterre vall. Krisztusának térdeplő tartása, a derekán spirálisan körbetekerődő, a hát mögött kilendülő köpeny motívuma végső soron a Pest belvárosi plébániatemplom Kálvária-oltárának (1762) Mária Magdolna, míg összekulcsolt kezei és ellenkező irányba kimozduló, erősen félrehajtott feje Ev. Szent János figurájára vezethető vissza. A kompozíciós egyezés azonban nem párosul stiláris kapcsolattal. A hédervári szobor megnyúlt arányai, az erőteljes kifejezés helyett a gesztusok finomsága és a drámaiság melankóliává szelídítése a dunántúli rokokó faragóművészet stílusának alapvonásai. Talán ugyanannak a mesternek az alkotása, akinek 1760 körűire datált Szent Flórián szobra egy másik Viczay-birtokon, Nagylózson látható. A monumentum alapzata hasonló felépítésű, csak míg Nagylózson rokokó jellegű, addig a dekoratív részletek Hédervárott már XVI. Lajos stílusúak. 158