Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK száma a korábbi egyről immáron háromra szaporodott. A főoltár középképe a titulusnak megfelelően Mária mennybemenetelét ábrázolta, amelyet kétoldalról Mihály arkangyal és Xavéri Szent Ferenc kísérte, míg az oromzatra a Megváltó képmását helyezték. Az egészében festett oltárt Héderváry Katalin költségén emelték. Az evangéliumi oldal oltárán Krisztus ostorozása, míg a leckeoldal oltárán Szent Imre herceg vászonra festett képe volt látható. Ez utóbbit, miként a szépen színezett (belle decolor ata) szószéket is Deli Ferenc tiszttartó (provisor) állíttatta. A templom közepén a báró Héderváry család kriptája húzódott. A templom felszentelésére csak 1703-ban került sor (CV 1714, 59). Mindazonáltal e dátum sem jelenti a munkálatok teljes befejeztet: a belső berendezés végleges formáját csak a következő évtized elejére nyerte el. Ekkor, 1711-ben állíttatta fel nemes Szenczy Anna az evangéliumi oldalon a korábbi oltár helyén a Padovai Szent Antalnak dedikált új mellékoltárt (Protocollum 92). A templomban a XVIII. század során sem folyt rendszeres misézés: a mellékoltárokat egyáltalán nem használták s a főoltárnál is csupán a Mária ünnepek alkalmával tartottak istentiszteletet (CV 1754,16). Emlékkápolnaként a Viczay-család mauzóleumává alakult át: a családtagok sírköveit a templomban, majd a loretói kápolnában helyezték el. Ujabb, jelentősebb átalakítási illetve felújítási munkálatokra a Boldogasszony templom épületén s berendezésén a század közepén került sor. Elsőként, 1750-ben a templom tornyát javították ki Ebergényi Eszter költségén, aki a toronysisak keresztjét is bearanyoztatta (Matricula 1773, 10, 12). Főoltárát az 1769 előtti esztendőkben cserélték ki: az ekkoriban 29 átalakított Várkápolna régi oltárát kapta meg. Az 1780-as vizitáció ennek leírását is közli. Eszerint szépen festett retábulumképe a Szűzanyát ábrázolta, amelyet felül 2-2 aranyozott angyal szobra fogott közre, az oromzatot aranyozott trónus alkotta. Az oltáron még 6 fából faragott s aranyozott gyertyatartó és egy hasonló módon elkészített tabernákulum állt. A toronyban 1775-ben 3 új harangot helyeztek el: a nagyharang 4, míg a két kisebb 2-2 mázsás volt s összességében 540 ft-ba kerültek (Protocollum 69). A nagyharang azonban túl súlyosnak bizonyult és 1779-ben a második keresztjáró napon lezuhant. Az esést, úgy tűnik, nagyobb baj nélkül túlélte, mert még ugyanebben az évben átszállították a lipoldi (lipóti) templom tornyába (Matricula 1773,12). Az 1780-as vizitáció jóvoltából kimerítően ismerjük a templom XVIII. század végi állapotát (CV 1780, 8). Tetejét, miként a toronyét is, zsindely fedte, amely azonban már nem volt teljesen ép. A szentélyt, amely mind formájában, mind lezárásában különbözött a templom többi részétől, 6 öl hosszúnak, 2 x

h öl szélesnek valamint 3 Vi öl magasnak találták. Falát 125