Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Gyurkovics Tibor–Almási Tibor–Székely Zoltán: Gyurkovich-gyűjtemény 19–20. századi festmények (Matusz Péter)

ARRABONA 39.2001. RECENZIÓK Gyurkovics Tibor író rajzolja meg, - dr. Gyurkovich Tibor arcképe - négy József Attila versszakban - címmel, a belgyógyász-gyűjtő nagybácsi érzékeny portréját. "A bőrén érezte a szépséget." A képzőművészet iránti vonzalom családi indíttatású volt, "hisz Gyurkovics Károly festőművész a nagyapja volt... nagyapja testvére Gyurkovics Máté Petőfi Sándorral, Vasvári Pállal és a többiekkel szervezkedett a negyvennyolcas szabadságharcban." Ez a családi elkötelezettség "Ady magyarság-hitét" termékeny talajba juttatta. ".. .az ideák Szentségébe vonta ezt a fiatal orvost, aki magyar festményeket nézegetett. És így gyűjtötte magyar képeit. A nemzetmúlt igézetében." Legelső festményét 1929-ben vásárolta - Glatz Oszkár: Kislány piros fejkendőben. Az egyik legszebb darabja a gyűjteménynek. Ezt a vásárlást 50 év ihletett gyűjtés követte olyan társsal - feleségével -, aki mint művészettörténész, szakértő szemmel kísérte a gyarapodást. "Szinte megszűnt körülöttük az élet - olyanok lettek, mint a felfedezők... A szerelem kettős kötelékével gyűjtötték be a magyar múlt festészetének remek tanúit." Ez a felfedezés eredményezte, hogy az orvos-műgyűjtő tollából Sterió Károlyról született értekezés (1976), akit a szakma kis túlzással nem is ismert. A gyengéden megformált portréban az író megjelenít egy összetett személyiséget. "Orvos volt, elkötelezett és emberséges hivatása szerint és mint bűvöletében élő holdszerelmesek ment, ment a festészet után." Az orvosi hivatása mellett műkedvelő festő, "sokszáz ihletés akvarelljei inkább naplónak tartotta a festészet könyvében... kis vallomásoknak szánta kiváló munkáit is." A vaskos könyv következő oldalain Almási Tibor művészettörténész Gyűjtő és gyűjtemény - címmel ír értekezést. Történelmi ívű értékelésében a gyűjtés pszichológiáját, a gyűjtőt mutatja be. "A művészi termékek és művészeti alkotások iránti magnetikus vonzalom akkor válik szenvedélylyé, amikor a néző már nem elégszik meg azzal, hogy távolról szemlélje csodálatának tárgyát, hanem - elidegeníthetetlenül magáénak tudni akarva -, azt birtokba is szándékozik venni. így születik meg a művészeti élethez szükségszerűen hozzátartozó embertípus, a műgyűjtő." Dr. Gyurkovich Tibor - Egy műgyűjtő emlékei - című írásában így jellemzi a gyűjtést: "az igazi műgyűjtés nem hobby, nem spekuláció, nemcsak a szórakozás egy neme, hanem komoly, sok szaktudást, szenvedély mélyreható szeretet együttes kombinációja." A szakszerű és tárgyilagos bemutatás a továbbiakban kitér a "minőségi gyűjtés" kritériumaira és veszélyeire, "aki nem képes felismerni ezeket az értékkülönbségeket, azt könnyen csúfos kudarcok és csalódások érhetik" és arra a lehetőségre is ami az igazi gyűjtés sajátos természete hol minden517