Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Források - Horváth László: Napóleon hadmérnökeinek magyarországi jelentései

ARRABONA39.2001. FORRÁSOK híd után újra visszatérve a folyópartra, egy nagyon gazdag vidéket találtam. Mindenütt sok ló és szarvasmarha legel e vidék mocsaras legelőin, mindenfelé kaszálják a réteket, azokon sok a szénaboglya, végül is mindenütt a közeli, gazdag aratás ígéri a hadseregnek a megélhetési alapot. A jobb part közel ugyanezt a látványt nyújtja. Ugyanakkor a mocsár az állatállományra és a takarmányozásra nézve biztosítja számunkra a megélhetési erőforrásokat; legyen szabad azonban néhány megjegyzést tennem Excellenciádnak, melyek úgy vélem fontosak és egyaránt érintik a hadsereget és a vidéket. 1. A hadsereg szomszédsága sokkal jobban kimerítette a bal parti, mint a jobb parti vidéket. A bal part, annak közelsége miatt, sokkal jobban ki van téve a hatóság részéről akár a szabályos, akár a szabálytalan rekvirálásoknak. Ez a vidék, mely Mosón vármegyéhez tartozik, tulajdonképpen ellátta a hadsereg élelmezését, még mielőtt szálláshelyeket alakított volna ott ki a hadsereg. Ezen a részen van olyan falu, amelyben már nincsenek lovak, mert a hadi szolgálatra elvitt lovak nem kerültek vissza, és van olyan falu, amelyik akár a hadseregnek, akár Bécsnek már 50-60 szarvasmarhát elszállított, mint pl. Szent-Péter . A jobb partra vonatkozóan a helyzet közel sem ennyire rossz. Itt csak kevés ló hiányzik, nem oly gyakoriak a haszonállat rekvirálások és jogtalan rekvirálások nem fordultak elő. E pillanatban az látszik megfelelőnek, ha a bal partot hagyjuk magához térni és addig a jobb parti részről kellene az ellátást biztosítani, majd vissza lehetne térni a bal parti részre. Fennáll ugyanakkor egy, az ország jövőbeli továbbélésére vonatkozóan ugyancsak nagyon fontos probléma. Ez abból adódik, hogy a francia hadsereg által elfoglalt teljes magyarországi területen nincs elegendő kézi erő az itt megtermelt gabona learatásához; Magyarországnak ez a területe aratóit Stájerország belső vidékéről és Alsó-Ausztriából, valamint Magyarországnak a két említett tartománnyal szomszédos tájairól szerzi be. Szent János napja (június 24.) az a nap, amikor is az aratók ezrei érkeznek Pomogyra , ahová eljönnek Mosón vármegye földesurai is, hogy felfogadják, és szekereiken magukkal vigyék őket. Márpedig én tegnap, június 24-én Pomogyon voltam, rengeteg szekeret láttam, melyek az aratók elszállítására érkeztek ide és csaknem mindegyik üresen tért vissza. Csak mintegy harminc arató jelent meg, azok is rendkívül magas bért kértek, háromszor többet annál, mint amit még a legdrágább bérű években sem adtak meg. Nem volna-e helyénvaló egy felhívást közzététetni azokon a tájakon, ahonnan az aratók Magyarországnak az általunk elfoglalt területére érkezni szoktak és rábírni őket arra, hogy menjenek oda, ahogy azt szokták, biztonságot és védelmet ígérve nekik mind a munkahelyeikre, 457