Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Források - Horváth László: Napóleon hadmérnökeinek magyarországi jelentései

ARRABONA 39.2001. FORRÁSOK dombos részen inkább rozsot termelnek valamint árpát, melyet sör készítéséhez használnak fel. A zab a magyarországi falusi gazdálkodásnak fontos eleme, a felderített terület minden részében vetik. Ebből a gabonafajtából bár nagy mennyiséget használnak fel Győr- és Mosón vármegyében, mégis jelentős mennyiség jut exportra is, Bécsbe és Pozsonyba. A termelők számára a hajdina termelése is egy előnyös földművelési ágazat; a Lajta-hegység lábainál és az áradásoknak kitett területek legalacsonyabb részein vetik sikerrel. A törökbúzát is sikerrel termelik ezen az egész területen, de különösen kedvelik, és bőven fizet a Szigetköz felső részében Köpcsény és Óvár környékén, általában ott ahol búzát is vetnek. Az, hogy Mosón-, illetve Győr vármegye e jelentésben érintett részének mezőgazdasága virágzó, más termékenyebb talajú, ugyanakkor mégis szegényebb magyarországi vármegyékkel összehasonlítva, több meghatározó okra vezethető vissza: nevezetesen a megyék földrajzi helyzetére, valamint azon kedvező helyi körülményekre, melyek elősegítették az itteni lakosság szorgosságának kibontakozását. E jelentésben szereplő területet kezdetben horvátok népesítették be (akik az egykori szláv őseik harmadik ágához tartoznak) és akik a 4. században egész Magyarországot és Morvaország egy részét birtokolták. Ez a népesség Sopron vármegyében, a Fertő mentén kezdett letelepülni és szinte észrevétlenül terjeszkedett tovább Mosón- és Győr vár101 megyékbe. Ausztria közelsége mindenkor kedvezően hatott arra, hogy lakói közül többen ide telepedjenek le, de attól fogva, hogy a magyar koronát az osztrák uralkodóház örökölte, ezeket a betelepüléseket még inkább támogatták és ez erősen közrejátszott abban, hogy a magyar nemzet mezőgazdasága és ipara fejlődjön. 1765-től 1787-ig az uralkodóház vezetői közül II. József támogatta a németek Magyarországra történő betelepítését, nagy számban és sikeresen telepítve be sváb, osztrák és bajor földműveseket a két utóbb említett megyébe. E szorgalmas telepeseknek a száma ettől az időszaktól kezdve jelentősen megnövekedett, akik egyébként betelepítésük alkalmával számos kedvezményt kaptak és a bőven termő föld is segítette őket. A magukkal hozott termelési módszereik a mezőgazdaság fejlődését serkentették, és az ország őslakóira is sikeresen hatottak. Másfelől Ausztria, illetve a császári főváros szomszédsága, valamint az itt lakók kapcsolatai az új jövevényekkel, akik jobban tudatában voltak közös érdekeiknek, a német nyelvet általánosan használttá tették mindkét nép között. A lakosságot emiatt valamivel kevésbé sújtották a feudális rendszer okozta sérelmek, melyeknek oly 454