Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Források - Horváth László: Napóleon hadmérnökeinek magyarországi jelentései

ARRABONA39.2001. FORRÁSOK utcában valamiféle tér található, aminek a közepén rendszerint kis tó van, mely egyrészt az állatok itatására másrészt vízi szárnyasok nevelésére szolgál, utóbbiak minden fajtáját nevelik ezen a sík vidéken, többek között a libát is. Ezt a háziállatot nagy mennyiségben szállítják Ausztriába, de leginkább Bécsbe és Pozsonyba, és éppen a nagyvárosok közelsége miatt a libatenyésztők igen eredményes kereskedelmet folytathatnak. Parasztok Az 1791-ben megtartott magyar rendi országgyűlés óta a jobbágyok többé nem röghöz kötöttek, mivel szabadon elhagyhatják állandó lakóhelyüket és másik földesurat választhatnak. Ettől kezdve szabad parasztoknak vagy bérlőknek nevezik őket. Mindazonáltal ez a felszabadítás, kisebb módosításoktól eltekintve, csak alig enyhíti azt a szolgaságot, amelyben ezek a szerencsétlen parasztok már több évszázada senyvednek. Földesurukat csak a területileg illetékes királyi bíró és földesuruk aláírásával ellátott igazolással hagyhatják el. Elköltözési szándékukat hat hónappal előre kell jelezniük földesuruknak és mivel lakhelyük, ingóságaik legnagyobb része, az előjogok és valamennyi jogosultságuk a földesúr tulajdona, emiatt az esetek mindegyikében az elköltözés a reménybeli bérlőknek a teljes tönkremenetelét eredményezi. Ugyanakkor előttük áll az új megtelepedéssel járó kemény és fáradságos időszak. Ezt követik azok a csalódások és sérelmek, melyek ennek a tanulatlan és kevéssé felvilágosult rétegnek az ilyen jellegű helyváltoztatását majdnem mindig kísérik. Ilyen feudális meggondolások nyomán a földesurak minden lehetséges eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy alattvalóik boldogulását és szorgos tevékenységét megállítsák: azok - minél kevesebb tőkével rendelkezve - ne tudjanak elköltözni anélkül, hogy ezzel ne sodornák családjukat a legnagyobb veszélybe. Magyarországon a jobbágyoknak három osztályát különböztetik meg: az egész-, a fél- és a nyolcad telkeseket. A földesúr ezeknek a jobbágyoknak egy bizonyos területű megművelhető földet és rétet ad. Ennek területe függ a jobbágy osztályba sorolásától, a talaj minőségétől és a vármegyék különböző szokásaitól. Ugyanígy a rájuk kivetett kötelezettségek mértéke is a felsorolt tényezőktől függően változik. Egész telkes jobbágy megváltásként évente 120—200 napi robottal tartozik földesurának, ennek felét teljesítheti négyökrös- vagy kétlovas fogattal. A munkavégzés napfelkeltekor kezdődik és napnyugtáig tart. A jobbágyot kötelezik arra, hogy az évi robotnapoknak legalább a negyedét télen teljesítse. A földesúrnak jogában áll, hogy az aratás idején hetente két robotnapot követeljen meg. 451