Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Források - Horváth László: Napóleon hadmérnökeinek magyarországi jelentései

ARRABONA39.2001. FORRÁSOK hogy a víz ellepte volna őket. Az északi rész tűnik kevésbé mélynek, az alulírott által, augusztus hónapban, Neziderrel szemben több mint 800 ölnyire a parttól, a lóról történt szondázás során csupán két- vagy háromlábnyi mélységet mutatott. A tó alja, néhány működő vízforrás környékétől eltekintve, kevésbé iszapos, ezekből a forrásokból elég sok található itt a homokos környezetben. Ez a tó halban nem bővelkedik. Az itt kifogott hal egyáltalán nem keresett, mivel az mindig erősen iszapszagú, emiatt íze nagyon kellemetlen. A part menti falvak lakói egymás között nagyon könnyű, latin vitorlával is felszerelt lapos ladikokkal közlekednek, szélcsendes időben evezőket használnak. Ezeket a ladikokat a halászathoz és az itteni falvak különböző terményeinek elszállításához használják. A lakosságot a Fertő vize minden 7. vagy 8. évben megismétlődő rendkívüli áradással sújtja, ilyenkor a megnövekedett víztömeg a tó körüli sík területeket is teljesen elönti. Ámbár azt gyanítják, hogy ezek az elöntések követik a nagy dunai áradásokat és hogy a Rába és a Rábca vizei visszafolynak a tóig, amihez kétségkívül hozzájárul az a megbizonyosodásuk is, hogy az Eszterházicsatorna megépítése óta ezek a rendkívüli áradások ritkábbá és sokkal kevésbé veszélyessé váltak a hansági mocsarakban. TT ' -84 Hansági mocsár A Fertő mocsara vagy a Hansági láp A Fertő vize a hansági mocsárba kerül, ahonnan kilép a Rábca, ez a kis folyó, melynek folyását csak Bősárkány falutól kezdve lehet követni. Ez a mocsár 8 mérföld hosszúságú és legnagyobb szélességénél 3 mérföldnyi; több pontján erdős, két kisebb tó is tartozik hozzá. A legfontosabbat Király tónak hívják, mely körülbelül 150 öl szélességű és nagyon mély. A tó vizén viharos idő előtt és után helyenként vízbugyogás észlelhető, melyet egy földalatti zaj követ, mely ahhoz hasonló, mint amikor több szekér gördül át egy fahídon. Ezeknek a tavaknak és a Dunának hirtelen bekövetkező áradásai alapján feltételezik a vizeik közötti földalatti összeköttetést. Ez a feltételezés magyarázatul szolgálna a környező síkságok spontán elöntésének, amelyet fentebb említettünk. A szerencsétlen lakosság beszámolója szerint, a hosszú ideig tartó áradások teljesen tönkreteszik a termést, és gyakran a lakóházaikat is. Az 1789-es telet követő áradás az elmúlt század egyik legveszélyesebbike volt. A lakosság még meg tudta mutatni ennek a szörnyű eseménynek pusztító nyomait. A Fertő vize - mint mondták - 48 órán belül 14 lábbal haladta meg az átlagos vízszintet és hét napig állt ennek a termékeny vidéknek a legnagyobb 446