Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Ezzel azokra a magyar igényekre reagált, melyek egy esetleges németosztrák egyesülés esetére kilátásba helyezték volna a terület státuszának újrarendezését. 1929-ben azonban sem az Anschlussnak, sem a területrendezések újra felvetésének nem volt realitása. A legkülönbözőbb német lapok folyamatosan cáfolták a Burgenlandra vonatkozó magyar igények jogosságát. Hasonlóképpen vélekedett a magyarországi német kisebbség elsőszámú vezetője, Bleyer Jakab is, aki Neues Wiener Journal 1929. január 29-i számában elhibázottnak tartotta a burgenlandi kérdés magyar részről történő kiélezését, mely nemcsak az osztrák-magyar kapcsolatokat, hanem a Németországhoz fűződő viszonyt is elmérgesítené, anélkül, hogy bármilyen reálpolitikai aspektusa lenne. A kérdés irrealitását a másik oldalról persze az osztrák sajtó is figyelmen kívül hagyta. Szintén 1929-ben jelent meg cikk Sopronról a bécsi Volksblatt egyik számában, "Die Tote Stadt" (A halott város) címmel, amelyben a város nehéz gazdasági helyzetét ecsetelte. Alap információi szerint a soproniak egyenesen a Népszövetséghez akarnak fordulni, hogy Ausztriához csatlakoztatásukat kieszközöljék. Sopron főispánja a miniszterelnökség utasítására vizsgálatot is folytatott az ügyben - eredmény nélkül. A nyomozás szerint a bécsi újság híresztelései hamisnak bizonyultak. A hír igazságtartalmát azonban megerősíti, hogy az szinte folytatása annak a korábban már említett jelentésnek, amely szerint az osztrák kancellárt 1926-ban felkereső soproni deputációt a Népszövetség illetékességére hivatkozva utasították el az osztrák fővárosban. Ez utóbbi információ pedig nem megbízhatatlan bécsi sajtóforrásból, hanem éppenséggel a magyar államrendőrség informátorától származott. Az újságcikk állításától függetlenül azonban a "halott város" ekkora már kezdett kilábalni a 20-as évek elejének gazdasági zűrzavarából. 1918 és 1921 utáni aszimmetrikus helyzete jól modellezte azt a szituációt, melyben a békerendezéseket követően piackrízissel és nyersanyaghiánnyal, aránytalan termelési kapacitással és eltorzult településszerkezettel egyszerre küszködő Magyarország is találta magát. A dualizmus idején még gazdag és jelentős kereskedőváros beszűkült gazdasági terének újrakonstituálásához nagyon tudatos várospolitikára volt szükség. Ez a tervszerű politika új funkciókkal gazdagította Sopron regionális és országos gazdasági szerepét. A Trianon után elszakított hagyományos magyar üdülőhelyek kieséséből származó űrt a húszas évektől Sopron próbálta meg betölteni. Újszerű próbálkozás volt a textilipar bővítése is, melynek köszönhetően a várost a "magyar Manchesterkén" emlegették a két világháború közötti időszakban. A Nyugat-Magyarországot érintő dilemmákat az osztrák-magyar kétoldalú kapcsolatok következményein túl - mint láttuk - távolabbról 398