Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK halálos áldozatot követelő incidensre is sor került a Schutzbund és a jobboldali Frontharcos Szövetség képviselői között. A szociáldemokraták erőnövekedése a magyar kormányzatnak sem volt ínyére. Az érdekazonosság hatására a vitás területi kérdések még inkább lekerültek a napirendről, sőt épp a határ mentén, szélesedő együttműködés bontakozott ki a két kormány között. 1928 tavaszától - főként a fővárosban lezajlott újabb zavargások hatására - vezető osztrák politikai körök mind Olaszország, mint pedig Magyarország felé a kapcsolatok javítására törekedtek. Áprilisban Bethlen és Mussolini megállapodott Milánóban a radikális jobboldali Heimwehr és az osztrák jobboldal támogatásában. Ezt megelőzően azonban a bécsi magyar követ, Ambrózy Lajos már beszámolt Ignaz Seipel kancellárnak a Republikanischer Schutzbundról szerzett magyar információkról. Tájékoztatta a kormányfőt arról, hogy a szervezet a Katonai Ellenőrző Bizottság nyomására kényszerűen átadott fegyverei mellett, az értékesebb készleteket továbbra is megőrizte, valamint arról, hogy a csehszlovák határon túli kapcsolataik révén azonnal újabb fegyverekhez juthatnak. Ambrózy felhívta a figyelmet arra, hogy a szociáldemokrata párt vezérei Sopront visszakövetelik, és ezzel Magyarországon erős nyugtalanságot keltenek. Ezek a tényezők állítása szerint "(...) a határon túl lejátszódó legjelentéktelenebb incidensből is fegyvert kovácsolnak arra, hogy Ausztriát veszélyeztetettnek jelentsék ki, Magyarországot, mint Ausztria ellenségét jellemezzék, és ezzel kapcsolatban a Republikanischer Schutzbund számbeli fejlesztését és szervezeti kiépítését követeljék." Ez világosan jelzi, hogy a magyar revíziós törekvések értékelése, esetenként túlhangsúlyozása, Ausztriában egyértelmű belpolitikai jelentőséggel bírt. Az osztrák-magyar együttműködés ettől függetlenül augusztusban tovább szélesedett, amikor a Heimatschutz (Heimwehr) képviselői a magyar honvédség Bécsben tartózkodó előadójához fordult, hogy anyagi támogatást kérjenek a szervezet részére. Valamint Sopron környékén létrehozandó fegyverraktár felállítását kérték a Schutzbund elleni harc céljaira. Annak ellenére, hogy a szervezet a burgenlandi magyar igényeket nem támogatta - s erről a honvédség főparancsnoka is említést tesz az ügyről szóló jelentésében magyar részről a kérés elől nem zárkóztak el, "rajta tartva a kezüket" a létrehozandó objektumon. A két kormány közeledése nem jelentette a határvidéken élők indulatainak egyöntetű csillapodását. 1928 októberében az osztrák külügyi titkár Franz Peter felvetette a magyar követ előtt, hogy a kapcsolatok javulása Burgenlandban nem érezteti a hatását. Ambrózy arra hivatkozott, hogy a magyar törekvésekkel kapcsolatos rémhíreket eddig a tények hiánya folyton megcáfolta. Emellett idézte a Seipellel október 6-án folyta394