Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK ka jelentős számú, míg Jarendorf csekély újabb telepedésű zsellér népességet mutat. Nem kizárható, hogy ezek az adatok egy uradalmon belüli lakosság migrációt jeleznek; azaz: a menekült lakosság egy része e településeken próbált időlegesen egzisztálni. Magyaróvár adójegyzékből történő kiamaradását már a scriptorok is megindokolták: Győr elestével a mezőváros stratégiailag fontos végvárrá (confinium) lett. Valószínű hasonló okból maradt ki a szomszédos Mosón is. Győr eleste után 1595 januárjában kiépült a Magyaróvár-Sárvár végek. A védelmi övezet egyik központja Magyaróvár lett, Győr ellenvárává lépett elő, ahol is az alsó-ausztriai rendek költségén előírás szerint 1258 katona tartózkodott (PÁLFFY 1999. 2214-220.). Valószínű ennek köszönhető az, hogy Mosón vármegye településeit oly módon nem pusztította el a török, mint Sopron vármegye keleti felét. A vármegye északnyugati részének pusztulását nem csak a magyaróvári uradalom kiemelkedő Fertő melletti településeinek alacsony portaszáma érzékelteti (legmeglepőbb: Nezsider), hanem a Listhy birtokok képe is. Az 1596. évi portaösszeírás adatai az 1594-es 44 %-át teszik ki. Az a magyaróvári uradalom jelentős pusztulásának tudható be, hogy a megyén belüli adózó porták 11,9 %-a ekkor eme uradalomban volt megtalálható. A Harrach uradalom is az 1594. évi állapot 34,4 %-os szintjét mutatja, ami még mindig 10 %-os részarányát jelenti a Mosón vármegyei adózó portáknak. Míg a győri székeskáptalan Védeny mezővárosbeli adóztatott birtokállománya 34,78 %-a az 1594-ben regisztrált állapotnak, a ciszterci rend védettebb területen fekvő birtokain kisebb portaszámcsökkenést regisztráltak. A három településen 34 %-kal csökkent a portaszám - az 1594-es állapot 66 %-a -, így az uradalom gazdasági ereje óhatatlanul felértékelődött. Ezt jelzi az az átmeneti állapot is, hogy az uradalom a megye adózó portáinak 31,5 %-át adta. Bizonyos tekintetben forráskritikának is tekinthető az a megállapítás, hogy két, e század derekától biztosan nemesi kisbirtokos említését az 1593. évi állapotokat rögzítő összeírás nem hozza, csak ez utóbbi. Az egyik a Gáta kisebb részét birtokló Kamper família, a másik a Kozma család jarendorfi (a későbbi Deutsch Jahrendorf) említése. Mindkét esetben már az özvegyi birtoklás regisztrációja történt meg. Kozma Ferenc 1556-1569 között bizonyosan birtokos volt, aki után Kozma János birtokolt (1572). Az ő özvegye, Lengyel Anna szerepel az összeírásban, akitől 1598 körül Listhy István vette át az udvarházat (Kozma-Hof) (PRICKLER 1972. 54., 158-159.). E forrásunk minden korábbi adóösszeírásnál plasztikusabban ragad meg egy társadalomtörténeti jelenséget; két 16. század derekán létezett 313