Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén

ARRABONA 39. 2001. TANULMÁNYOK Ez a jelenség szervesen beleillik a monokulturális szőlőtermesztő térség általános társadalomtörténeti jelenségeibe, hisz ahogy már az osztrák szakirodalom hangsúlyozta: a meghatározó szőlőtermelő vidékeken amúgy is jelentős társadalmi tényező, a külbirtokosok szerepe esetében, itt az alsó-ausztriai külbirtokosok nagy súlyával számolhatunk. Az 1565. évi nezsideri hegykönyv a szőlőbirtokok 75,5 %-ban adja meg a helyi nemesi és polgári birtokosokat, míg 9,8 %-ban a Mosón vármegyeieket - akiknek 4,56 %-a magyaróvári volt! -, és 14,7 %-ban az alsóausztriaiakat. Közülük 8,84 %-kal nagyon jelentős csoportot alkotnak a Brück a. d. Leitha városban lakók, de a wolfsthali (2,67 %), hainburgi (1,89 %) birtokosok is a Magyaróvár melletti 11 Mosón vármegyei település lakosainál jelentősebb arányban birtokoltak itt szőlőket (PRICKLER1991. 183.).

8 A 16. század közepi portális összeírást érdemes egy század végi hasonló forrással, még Győr erődváros ostroma előtt készült 1593. évi állapotot tükröző Mosón vármegyei portaösszeírással összevetni. A forrás 41 település 732 portáját vette fel, mely alapján a vármegye birtokosokra, településenkénti birtokokra lebontott birtokstruktúrájáról az alábbi részletes kép adható. (Ld. l.sz táblázat) Mosón vármegye birtokszerkezetét egyértelműen a nagybirtok dominanciája jellemzi. Amennyiben a korszakkal foglalkozó alapvető szakirodalom kategóriáiból indulunk ki, úgy egyetlen nagybirtok, az adatfelvétel idején az Alsó-ausztriai Kamara által kezelt királyi latifundium óriási túlsúlya látható. A vármegye adózó portáinak 60,7 %-át határai között tudó uradalom törzsterülete Mosón vármegye szántóföldi művelésre legalkalmasabb, legtermékenyebb középső része, de ugyanakkor a dominium jelentős település-csoportokkal rendelkezik az ettől eltérő gazdasági övezetekben is. így több település a megye déli, Hanság peremén húzódó, szénagazdálkodásáról ismert részében található (pl. Szentjános, Szolnok, Tárcsa), miképpen jelentős mezővárosok a Fertő szőlőmonokulturális természeti-gazdasági övében helyezkedtek el (pl. Nezsider, Nyulas). Az uradalmon fontos szárazföldi és vízi kereskedelmi és hadiutak vezettek keresztül, melyek közül a Duna melletti Bécs-felé menő hadiút volt a legfontosabb. Ennek révén az uradalom települései nagyon fontos szerepet játszottak a Kelet-Nyugat irányú közvetítő szarvasmarha kereskedelemben, mind a jószágok eltartása, fűbéres helyek biztosítása, mind pedig az állatok piacra vitelének különöző fázisai (tőzsérek, kereskedők, hajtók) tekintetében. A dominium területéről a forrás három kereskedelméről híres települést tüntetett fel mezővárosként 304