Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Ács Anna: A bezenyei és kimlei horvátok népviselete

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Hajukat rövidre vágták és hátrafésülték. A legények oldalt elválasztották. Bajuszt rendszerint csak a nős emberek viseltek. Az idősebbek a kötött hálósapka, a "slafahau" fölé vették a kalapot. Használatát ekként magyarázták: "Ha nagy szél fujt, nem is vette észre az ember, hogy elvitte a kalapot, mert a fején maradt a sapka." Emlékeztek még a széles szalagos, csatdíszes pörgekalapra. Ez a típus népszerű volt a kapuvári viseletben is a XIX. század második felében. Viszont a horvátok nem használtak hozzá sokféle toll-, szalag- vagy virágdíszt. Az 1900-as évek elején jött divatba előbb Horvátkimlén majd Bezenyén a széles karimájú kalap. Ennek gombdíszes karimáját kissé felhajtották. Többnyire Magyaróváron vásárolták a Templom utcai Schwarcz kalapostól. Általában borjúbőr oldalvarrott csizmát hordtak. Ezt elöl csillag alakú bőrgomb díszítette. Ahorvátkimleiek a régi, elhasználódott csizma szárát levágták és azt a bakancsra húzták. Télen a csizma talpába szegeket verettek. A vőlegény az esküvőjére új posztóruhát: csizmanadrágot és kabátot varratott. Szalagos fehér inget öltött hozzá, csizmát húzott s kalapját rozmaringgal, művirággal díszítette, a virágon két-három "rezes kisgalamb" ékeskedett. A módosabb bezenyei gazdák "hosszú fuvarba" bokáig érő, nagygalléros viharkabátot, "beljeca"-t vittek magukkal. A kemény anyagú kabát szinte megállt, ha leállították. A Mosón megyei horvát férfiak előbb felhagytak a hagyományos viselettel, mint a nők. Ám püspökfogadáskor, képviselőválasztáson, elöljárók fogadásakor, tűzoltó- és szüreti bálok alkalmával és a nagyobb egyházi ünnepeken az öregebbek szinte kötelezően még viseletbe öltöztek a két világháború közti időszakban is. Az Ivánfi Ede által már letűntként jellemzett kék posztó és sujtásos zsinórzatú magyar nadrág és zsinóros ólom illetőleg ezüst gombos kék zeke viseletére már nem emlékeztek a bezenyeiek. Talán azért, mert az sohasem válhatott általánossá a falubeliek körében. 284