Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Ács Anna: A bezenyei és kimlei horvátok népviselete

ARR ABON A 39.2001. TANULMÁNYOK időtájt erősödhetett meg az összetartozás érzése. Nemzetiségi öntudatukat táplálta a rokoni kapcsolatok szövevényes rendszere és ez kivetült viseletükre is. A Mosón megyei horvátok - nyilván a földrajzi távolság miatt - nem tartották a kapcsolatot a Sopron és a Szombathely környékén élő, a szakirodalomban ugyancsak gradisceinek, burgenlandinak nevezett horvátokkal. Viseletükben csak néhány elem rokonítható. A Sopron melletti kópházi horvát nők viselete sem rövidült meg, hosszú, bokáig érő szoknyát hordtak, alul általában más színű szegéllyel. Kötényük szintén jóval térd alá ért. A női ingnek csak az ujjszabása azonos a Mosón megyében használatossal és a mellényük szabásvonala s elöl keresztsávos-szalagos záródása egyezik meg. A kópházi nők ugyancsak szívesen viselték a sonkaujjú spenzert, amit ők zsinórozással díszítettek. Homlokukat horvát szokás szerint nem takarták el, viszont a Mosón megyei horvát nőktől eltérően nagyméretű kasmir kendőt kötöttek a fejükre. A kópházi férfiak már a múlt század elején visszahajtott galléros, polgári szabású inget hordtak. Ellenzős nadrágjuk és kabátjuk magyar mintára dúsan zsinórozott volt, mellényük elöl gombolódott. A Sopron környéki horvátok viselete általában több magyaros és főleg polgárias vonást mutat, mint a Mosón megyeieké. Kevésbé őrzött meg vagy alakított ki tipikusan horvát elemeket, s talán megjelenésében sem lehetett annyira látványos, a környező etnikumok paraszti viseletétől szigetszerűen elkülönülő. Az általunk ismert Mosón megyei horvát népviselet létrejöttének gazdasági hátterét a kisalföldi, mosoni-siksági parasztság kedvezőbbé vált anyagi körülményei teremtették meg a XIX. század második felében. Ajobbágyfelszabadítást követően a kapitalista árutermelés kibontakozása lehetővé tette a parasztság bizonyos fokú polgárosodását. E hosszú folyamat egyik legszembetűnőbb jelensége az ipari anyagok megszerzésével, felhasználásával a népviselet felvirágzása, egyre színesebbé, díszesebbé válása. Valóságos öltözködési pompa jellemezhette ennek eredményeként a XIX. század végén a Mosón megyei horvát lakosságot, elsősorban a módosabb falvakban élő nők ruházatát. A viszonylag rövid felvirágzást azonban az I. világháború éveitől a kivetkőzés, a hagyományos viseleti darabok elhagyása, azoknak kevesebb kézi munkát és költséget igénylő városi ruházati darabokra való cserélése követte. Az I. világháború után az elcsatolások révén csupán négy horvátoklakta község maradt meg Mosón megye területén. Közülük elsőként Horvátkimle lakossága adta fel régi viseletét, amely fénykorában sem lehetett annyira pompás az emlékezet szerint, mint a lajtakörtvélyesieké vagy a bezenyeiké. Horvátkimle szegényparaszti lakossága előbb be273