Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Bóna István: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964)

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Keramika A14. sír csészéje (II.t.2.) Nehéz lenne magyarázatot találni arra, hogyan s miként lehetséges, hogy a többszáz pannóniai langobard temetkezés mellett nem fordul elő az az edénytípus, amely a langobard fazekasságot a Cseh-medencében, Morvaországban és Alsó-Ausztriában a Duna mindkét partján jellemzi. Nem más ez, mint az Elba-vidéki késő-langobard edényművesség "csésze-urnája/csészeedénye" (Schalenurne/Shalengefäß) a provinciák közelében élő germán fazekasok korongolt technikájába átvive. E műveletet és a helyszínt, amelyben végbement, a csészék vállát díszítő besimított rácsminták kitűnően keltezik az V. század utolsó harmadára. Mint az itt első ízben bemutatott bezenyei 14. csésze igazolja, ez a csakhamar felettébb népszerűvé vált langobard edénytípus hazánkban is már 1885 óta ismert lehetne, ha a népvándorlás kori keramikát népvándorlás korral foglalkozó régészetünk figyelemre méltatja s nem kezeli a mostohagyermeknél is rosszabbul. Legjobb párhuzamai Prága-Podbaba 40. sírjából (Svoboda 1965, XLVIL 1.10), Poysdorf 4. - arany brakteátás! - sírjából (Beninger 1966, 173, Taf. 2,10 = Abb. 3 középső), Aspersdorf 21. sírjából (Adler 1977, 12, Taf. 11,4) ismertek, de ugyanezeket láthatjuk viszont J. Tejral kibővített összeállításában is (Tejral 1973,379-, 10. kép 1, 6, 7) és H. Adlertől még tovább bővített összeállításban is (FriesingerAdler 1979,42, Abb. 7 a-f, Maria Ponse 54, Erpersdorf, Hohenau, Baumgarten an der March távolabbi rokon csészéi). A türing eredetükkel kapcsolatos vélekedést éppúgy maguk a leletek cáfolják (Adler 1977,23) mint utóbb provinciális barbár-foederati származtatásukat (Adler 1979, 42). Az azonban nyilvánvaló, hogy azok a fazekasok illetve műhelyek, amelyek ezeket a csészéket készítették, nem költöztek be Pannónia belsejébe. A csücskösszájú, egyfülű, korongon készült korsó (II. t. 1), Pannoniában szintén nem tartozott a langobardoktól kedvelt edényformák közé, sírba legalább is nagyon ritkán került. A bezenyei 69. sír korsója tehát jelentős lelet. Rokonai - aligha véletlenül éppen a közelből - Mosonból (Mosonszentjános 11/13. sír, Pusztai 1988,288, Nr. 13) és Sopron megyéből vannak (Hegykő 68. és 80. sír, Bóna 2000,110, Taf. 6, jobbra lenn és fenn). Nyilvánvalóan későrómai kancsóforma továbbéléséről van szó az egész egykori nyugatrómai birodalmi területen. Ez a továbbélés Pannoniában szervesebb és egyenesebb ívű, mint máshol, a csücskös füleskancsók zöme az V. századra jellemző s utána eltűnik. Ezzel ellentétben a Meroving civilizáció területén használatuk 525-600 között, sőt még később is(!) megfigyelhető. Nem valamiféle rejtélyes újraéledésről van itt szó, hanem arról, hogy a VI. századi leletek/kutatások száma sokszorosa a megelőző V. századiaknak, ebbe a keretbe illeszkedik be a bezenyei korsó is (Fre199