Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)
Tanulmányok - Bóna István: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964)
ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK d'Isonzo 79. sírjának fibulapárja (Degrassi-Giovanni 1989, 80-81, XX, 2. Fig. 28), Noce- ra Umbra 104. sír (Hessen 1990,205, IV. 93). A bezenyei 8. fibula ornamentikájához G. Haseloff részletes elemzése után nincs mit hozzátenni (Hasseloff 1981, 685-689). Bár csak formára és méretre rokona a weimari Nordfriedhof 57. sírjának fibulapárja, mégis kétszeresen kapcsolódnak egymáshoz. A weimari fibulák hátlapján is bekarcolt rúna-felirat van, nevek és jókívánságok, s mindkét temetkezés a temető délkeleti sarkában került elő (Schmidt 1976,84, Taf. 136,1, - illetve temetőtérkép a 12. ábrán). A párhuzam a sokkal alaposabban kirabolt bezenyei temető egykor rangos világába enged bepillantást. Millefiori csőgyöngyök A bezenyei 8. sír hatszögletes cső alakú millefiori gyöngyei messze kivirítanak valamennyi gyöngy-készletből, élénk piros végeikkel kék vagy zöld alapon élénk sárga virágsziromszerű berakásokkal hívják fel magukra a figyelmet (Bóna 1956,44. t. 8, új, jó fényképen közli ugyanő in: Busch 1988, 276, Nr. 87). A jól keltezhető 8. sír időrendi egységbe vonja a bezenyei 37. sírt, amelynek elrabolt fibuláira csak levált fibulagombok utalnak (Bóna 1956, XLII. t. 12.) és a még nála is jobban kirabolt temetőszéli 75. sírt (2. kép 1, 1.1.10). Hasonló gyöngyök Pannoniában késői langobard temetkezésekben fordulnak elő (Rácalmás 6. sír, Bóna 1971,14. kép, felső nyaklánc, Gyönk 5. sír, Kajdacs 18. sír, Tamási 32. sír, - mindhárom közöletlen), időrendi helyzetüket tovább finomítja, hogy nagyobb számban a késői saviai (=szlovéniai) langobard temetőkre jellemzők, vö. Rifnik 100. sír (Bolta 1981,36, Taf. 17,4) és Kranj 31,38,104. és 244. sír (Stare 1980,53-54,59-68, Taf. 16,9; 19,6; 39,1; 75,3). Különös, hogy ezek a szépséges gyöngyök - noha már az első szakszerűen kiásott és közzétett Meroving-kori temetőben, Selzenben megjelennek (Lindenschmidt 1848, 20, Nr. 10,41), - mégis milyen ritkák, sokszáz sírós temetőkben rendszerint csak egy-két temetkezésben bukkanak elő (Altenerding 762. sír, Sage 1984, 204, Taf. 103,19, Köln-Müngersdorf 90. sír, Fremersdorf 1955,147, Taf. 15,90,1 = Taf. 110,2 színesben: Taf. 133,7). Nem sokat lehet róluk tudni (Fremersdorf 1955, 82). A schretzheimi temető gyöngyöket is osztályozó alapos feldolgozásából (Koch 1977, 358. sír, Taf. 96,15) is csak annyit tudunk meg róluk, hogy a III. periódusban fordulnak elő (Koch 1977,214, az általunk tárgyalt az 59. és 59,1. típus a 6. színes táblán), amelyet Koch túlságosan későre keltez (568-590/600). Közelebb állhat a valósághoz a Rübenach 163. sírja alapján (Neuffer-Müller és Áment 1973,181, Taf. 10,1) keltezett Stufe III = 525-600 (uo. 56). Ezzel egybevágó jó megfigyelés, hogy típusunk a 6. század közepén terjedt el (Martin 1976,73). - A gyöngyökről még annyit érdemes 197
