Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tomka Péter: Az árpási 5. századi sír

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK megoldandó módon kettévált: Nyugaton, germán környezetben az un. Wadenbindengarnitur részeként tűnik fel, míg Keleten a hunok utódaként is számontartott keleteurópai nomádok egy részénél továbbra is csizmacsatként marad használatban (Sivasovka-kultúra, SOMOGYI 1987, 140145), onnan kerül az avar foglalás során vissza a Kárpát-medencébe (Szegvár, LŐRINCI 1991,138-141, SOMOGYI 1991). Tarsoly (kés, csipesz). Viselete nem jellemző sem a keleti, sem a Kárpátmedencei, sem a nyugati hun kori sírleletekben (bár BÓNA 1993, 231 "a hun kori leletekben nem ritka szőrcsipeszt" említi, magam alig találtam példát rá). Az árpási tarsoly legjobb párhuzama (vas csipesszel, késsel, árral) a hun világ túlsó végéről származik (Kazakisztán, Zamantogaj). A (szőr-) csipeszt egyébként női piperekészletek részeként találjuk meg, általában bronzból és soha nem késsel társítva. Időrend Az árpási sírlelet koráról máris csendes vita folyik. A két nézet között, időben legalábbis, nem nagy a különbség: Bóna István (BONA 1993, 247) és jómagam (TOMKA 1996b, 50) a hunok pannóniai uralmának idejére keltezzük (433-454), Jaroslav Tejral a D2 periódusra, még a római uralom idejére, az 5. század első harmadára helyezte (TEJRAL 2000, 47; TEJRAL 2001, 41). A francia katalógusban a rendezők kérdésére, Patrick Permhez írt válaszom eredményeként a leírásban az 5. század 2. harmada szerepel (Catalogue Nr. 16, 132), a német változatban ugyanez az 5. század első harmadára módosult (Katalog Nr. 2.11,120, igaz, a nagyjából időrendben tárgyalt témakör, a "későrómai birodalom szövetségesei" kiállítási egység utolsó előttijeként). Jaroslav Tejral nézetét tulajdonképpen két tényező motiválja. Egyrészt az a hatalmas rendszerező munka, amit elsősorban a Barbaricum 5. századi leletei között végzett (mindig tekintettel azonban a provinciák hatásaira). Ennek alapján érthető, hogy az árpási sír kerámialeleteinek nagyobb jelentőséget tulajdonít a megérdemeltnél. Csak remélhető, hogy az 5. században folyamatosan élő pannóniai települések stratigráfiája, az elkülöníthető rétegekből származó leletek közzététele a barbaricumi kutatás szemléletét is módosítani fogja. A provincia területén indokolatlan a "tisztán régészeti" betűvel-számmal jelzett fázisok használata, hiszen itt a korábban megszokott történeti periodizáció folytatásának semmi akadálya nincs. A másik figyelembe vett tényező viszont éppen történeti: a provincia területére költöző foederati jelenlétének, számának és jelen171