Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tomka Péter: Az árpási 5. századi sír

ÀRRABONA39.2001. TANULMÁNYOK 10. Arany övcsat. a 2. és 3. ágyéki csigolya bal oldalánál, pecke balra néz. A csatkarika lapos, ovális, középen kissé beívelő, a pecek egyenesre vágott végű, lehajló, alul homorú. A lemezből kivágott csattest háromszög alakú, köralakban végződik, a csatkarikára két keskeny nyúlvánnyal kapcsolódik, amit a hátoldalon visszahajtottak. Három szegeccsel erősítették a szíjra, a szegecsek vékony ezüst feje a restaurálás során megsemmisült. H. 4,6 cm, csatkarika á. 2,7 x 1,7 cm, a csattest Sz. 2,6 cm, S. 10,4 gr. Ltsz. 85.5.10. (4. kép 1) 11. Arany nadrágcsat, közvetlenül a jobb szeméremcsont előtt (pecke balra nézett). A csatkarika lapos, ovális, a pecek ráhajlik a csatkarikára, vége levágott. Alig nagyobb a cipőcsatoknál. H. 1,8 cm, Sz. 1,8 cm, S. 6,1 gr. Ltsz. 85.5.11. (4. kép 2) 12. Allatcsontok (juh keresztcsontja és farkcsigolyái) az alszárak között. Ltsz. 85.5.12. 13. Állatcsont (szarvasmarha lábszárcsont darabja) a jobb alszáron kívül, bárdolás nyomaival. Ltsz. 85.5.13. 14. Nagyméretű bronzedény a jobb lábfejen kívül, a sírvég felé dőlve. Teste bikónikus, magasan hasasodó, szabálytalan S-profilú, pereme felálló és kissé befelé húzott. Lapos, téglalap metszetű vas füle volt, kívül a peremre simulva került elő, korrodálódott, csak kis darabjait sikerült megmenteni. A fül horgas végei a perem fölé ívelő vas akasztófülekbe kapaszkodtak, ezeket 2-2 bronz szegeccsel erősítették fel (ezek végeit belül laposra verték). Alja lapos. Az edény oldala használat közben megsérült, befoltozták, a széles lépcsős varratok jól látszanak, a folt kb. 6 x 8 cm-es darab, a peremig tart. A foltnak különösen erősnek kellett lennie, hiszen a fül egyik akasztófülének fele került rá. Az egyenetlenül elvékonyodott bronz palást a korrózió következtében néhány helyen átlyukadt. M. 16 cm, Szá. 16,5 -18 cm, Fá. 10 cm. Legnagyobb á. 21,6 cm. A fül Sz. 1,1 cm, V. 0,4 cm. Ltsz. 85.5.14. (6. kép 3) Értékelés Temetkezési szokások A sír számára kiválasztott hely. Nehezen tartható véletlennek, hogy a magányos sírt romos, de álló falú épület belsejében ásták meg. Korábbi sírépítményeket, mauzóleum-szerű épületeket előszeretettel használtak fel másodlagosan temetkezés céljára a keleteurópai - kazakisztáni hun alattvalók is, még azt sem zárhatjuk ki, hogy az ilyen "eldugott" helyre temetés tulajdonképpen a rejtett (külső jel nélküli) temetés variánsa. Az árpási sír legközelebbi párhuzamaként még többször idézendő beljausi 164