Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Gesztelyi Tamás: A győri Xántus János Múzeum gemmagyűjteménye

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK jelentése görögül: "leigázó" és a varázsgemmákon szoláris összefüggésben fordul elő, azaz a Napra vonatkozik (BONNER 1950, 201.)- Jelen esetben a gemma anyaga nevében is a Nappal függ össze: a heliotropium jelentése "Napfordító". Az antik hiedelem szerint ha ezt a követ vízbe helyezték, a ráeső napfényt tükör módjára visszaverte (Plinius Nat. Hist. XXXVII165). A III. század második felében a vésett gyűrukövek készítése radikálisan visszaesett (vö. Wien III, 13 sk.). Előfordult, hogy korábbi gemmákat újra gyűrűbe foglaltak és még hosszú ideig viseltek (Kat. 7.), de még gyakoribb volt az, hogy lemezének díszítését a gyűrű saját anyagából készítették vagy bevéséssel, vagy domborított rátéttel. Ez utóbbira szép példa a Gicről származó aranygyűrű kézfogás ábrázolásával (Kat. 11.), mely minden bizonnyal a házastársak örök hűségének a kifejezője. A kézfogás gyakori motívum a gemmákon (vö. UNM Nr. 239-243.), de előfordul a pannóniai leletek között aranyból készült változata is (TÓTH 1985, 56, 8/a). Az egyszerű bronzgyűrűk lemezükbe bevésett stilizált növényi és állati motívumokkal gyakoriak a IV. századi sírokban (SZŐNYI1979, 26 sk., 1986,17 sk.), de ezekkel külön nem foglalkozunk. Az ékkövek használata nem szűnt meg a késői császárkorban, kedvelték a színüket, melyet felületük fényesre csiszolásával még inkább érvényre juttattak, de ábrázolással való díszítését már nem igényelték. Mintha csak az idősebb Plinius véleményét fogadták volna meg, miszerint a természetnél nincs nagyobb művész, ezért a drágaköveket ábrázolásokkal elcsúfítani egyenesen vétek (Nat. Hist. XXXVII1.). Ezzel szemben az ötvösök fantáziája és díszítőkedve számára teljesen szabad tér nyílt. Az aranygyűrűk karikájának sima felülete helyére állati, növényi és geometrikus motívumok hullámzó és domború formái léptek, nem egyszer az áttört technikát is alkalmazva (opus interr

asile). Ez az ízlésváltozás a III. század második felében következett be (GESZTELYI1996,57.). Szép példa erre egy Győr belterületén előkerült gyűrű (Kat. 12.), mely nem is annyira gondos, mint inkább ötletes megoldása révén egyedülálló: a díszes foglalatba helyezett ékkövet mintha ión oszlopok tartanák, melyek egy kígyó szájából emelkednek ki. Egy másik, Balatonendrédről származó gyűrű méretével, súlyával, áttört díszítésének gazdagságával egészen egyedülálló darab (Kat. 13.), mely felveszi a versenyt a korszak legszebb hasonló leleteivel is. Mindkettő arról tanúskodik, hogy a későcsászárkori Pannoniában egy igen jómódú és luxust kedvelő rétegnek kellett léteznie. A gemmák szerepét a III-IV század folyamán részben átveszi az üvegkameók egy sajátos típusa. Ezek egyik jellemzője, hogy belsejükben két párhuzamos csatorna fut végig, tehát két szálra felfűzve használták; másik jellemzője, hogy szabálytalan formájúak, mert a megolvasztott 141