Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Gabler Dénes: L MAG( ) VIRI(lis?). Egy késő-póvidéki terra sigillata műhely

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK edénynek - különböző lelőhelyről származó - töredékeinél is lényegesen különbözhet az agyag vagy a bevonat színe, fényessége vagy más minőségi jegye. L*M*V gyártmányai általában az ún. E Fabrikat minőségi jegyeit mutatják, amelynek főbb jellemzői a nagyon világos, keményre égetett agyag, az elmosódott, foltos, lepattogzó világos narancsszínű felület. Fenti jegyektől eltérő sajátságokat mutat azonban többek közt néhány carnuntumi példány, amelyet inkább az A2 gyártmányokhoz sorolhatunk. Ennek jegyeit M. Grünewald határozta meg - eszerint az A2 Fabrikat sokszor jobb minőségű, mint az arezzoi, a bevonat vastag, összefüggő réteget alkot színe barnás narancsszínű, agy aga keményre égetett. IV. A figlina formakincse A bélyegformákhoz hasonlóan az L»M»V figlina formareperiore-ja is némileg eltér az észak-itáliai és a Duna vidéki lelőhelyeken. A műhely a következő formákat gyártotta: Consp.3.2 Az Itáliában egyébként gyakori és nagyon hosszűéletű ferdefalú, horizontális aljú, talpgyűrűs mélyebb tányér L«M»V jelzésével csak az ornavassoi és a moghegnoi temető anyagában regisztrálható. A forma már az I. század közepe előtt kialakult, itáliai gyártása legalább a II. század közepéig követhető. Consp.4.6 Ez az ívelt oldalú, behúzott peremű, egyenes aljú, magas talpgyűrűjú tányér csak Asconában és a Locarno-Liverpool villa mellett feltárt temető leletei közt fedezhető fel. Ez a típus a Magdalensbergen aránylag gyakori, de nem L»M*V bélyegével. A típus Tiberius-Claudius korára tehető. A tányérformák közül a figlina bélyege ritkán található a Consp.21.6 formán. Ilyen példány lelhető fel Poetovioban. A Magdalensbergen meglepően gyakori ez a lépcsőzetesen tagolt tányérforma. A leggyakoribb tányértípus a Consp.20.4 típus, amely a Locarno környéki temetők anyagában, Milanóban, Aquileiban, Emonában, a Magdalensbergen, Flavia Solvában és Carnuntumban egyaránt fellelhető. A formán belül számos változat figyelhető meg, ez azonban valószínűleg nem időrendi fejlődéssel magyarázható, hanem annak következménye, hogy az egyes fazekasok különbözőképpen formázták ki ugyanazt a tányér típust. 101