Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Dr. Czigány Jenő: Lékelt koponya a Lébény-Kaszásdomb 44. sz. sírból

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. Czigány Jenő: LÉKELT KOPONYA A LÉBÉNY-KASZÁSDOMB 44. SZ. SÍRBÓL A történelmi leletek tanúsága szerint mióta az ősember kezdte eltemetni halottait, mindig nagy jelentőséget tulajdonított az emberi koponyának. A koponya ősidők óta az emberi élet létezésének szimbóluma, megtestesítője volt. Ez a "cephalocentrikus" szemlélet nemcsak a mitikus szokások kialakulásában volt világszerte elterjedt, hanem a betegségek, sérülések megítélésében, gyógyításában is megkülönböztetett módon szerepelt. Az emberi koponya ezért fontos szerepet játszott a kultikus misztériumok, beavatások megjelenítésében, vagy a gyógyító jellegű ténykedések kivitelezésében. A valódi koponyalékelés, a koponyacsonton áthatoló megnyitást, azaz trepanációs nyílás készítését, a koponyacsont mindhárom rétegén történő áthatolást jelent. Az intra vitám, azaz sebészi, valamint a post mortem, azaz animisztikus trepanációnak mind külföldön, mind hazánkban nagy és szerteágazó az irodalma. Nálunk is kiváló szakemberek foglalkoztak a kérdéskörrel (Bartucz L., Nemeskéry ]., Harsányi L., Éry K., Kralovánszky A., Kiszely I., Lipták P., stb.), mivel nemzetközi szempontból is jelentős számú ásatási anyaggal rendelkezünk. Az újabb leletek vizsgálatára különösen vonatkozik Bartucz azon megállapítása, hogy "csak esetről-esetre végzett beható és komplex vizsgálatok alapján dönthetjük el, hogy a praehistorikus trepanáció és paleopathologiai jelleg tág köpenye alatt összefoglalt jelenségek közül az adott esetben melyikről van, vagy lehet szó". Ebből következőleg az állandóan fejlődő, modern természettudomány vizsgáló módszereit kell alkalmazni az adatok rögzítéséhez, az oki összefüggések felderítéséhez. Az őskori emberek, de a ma élő természeti népek is több olyan tapasztalati megfigyelést szereztek a koponyasérülések kezelésében, gyógyításában, melyek napjaink orvostudományának felfogásával megegyezőnek bizonyultak. így pl. a koponyacsont áthatoló sérülése alkalmával a csontszilánkokat mielőbb el kell távolítani a sebből. A sebszéleket lehetőleg simára kell ledolgozni akár véséssel, akár kaparással, az így keletkező sebbejutó csontpor kedvező gyógyulást eredményez. 51