Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)
Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön
TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. a jelenleginél nagyobb edénydarabok alapján lehet majd eldönteni végleges érvénnyel. A formai elemzés végén mindenképpen megemlítendő még, hogy a kajárpéci 89/2. gödörben egy olyan, simítatlan felületű palackoldal is előkerült (V. t. 3.), amelyet az elemzett csoporthoz kétrétegű átégése, illetve talán a legnagyobb kihasasodásánák vonalából induló, függőleges sorban bekarcolt kalászminta is köt. (E motívum ui. a kisalföldi, Árpád-kori kerámiában igencsak szokatlan, a zalavári leletek között viszont kimu42 tatható ') Mivel pedig ez utóbbi edénydarabot - a középrészén végighúzódó, határozott törésvonal miatt - nagy valószínűséggel bikónikus edényként rekonstruálhatjuk, nem kizárt, hogy a jövőben a polírozott palackok között is feltűnhet egy, a legnagyobb kihasasodásán megtörő ívelésű alakzat. Ezzel szemben - és éles ellentétben a kis-balatoni lelőhelyekkel - a Kisalföldön eddig még nem kerültek napvilágra sem fültöredékek, sem pedig olyan polírozott edénydarabok, amelyek poharak, tálak vagy fazekak részei lennének. IV. Időrend A dolgozat e fejezetében a kisalföldi, polírozott kerámia időrendjét oly módon igyekszünk meghatározni, hogy a már jobban ismert kísérőleletekre támaszkodva, azok keltezését kíséreljük meg minél pontosabban körbehatárolni. E vizsgálati módszer lehetőségét erősíti az, hogy a fentebb bemutatott, síkozott felületű edényeknek többségét kísérőleleteivel együtt sikerült feltárni. A vázolt eljárásból következően az alábbiakban a fő hangsúlyt a Kajárpéc-pokolfadombi valamint a négy Lébény-Bille-dombi leletgyüttes vizsgálatára helyezzük. De korlátozott mértékben támaszkodni fogunk a Győr-homokgödröki leletekre is. A felsorolt leletegyüttesek közül a Kajárpéc-pokolfadombi (V. t.) keltezhető a legnagyobb biztonsággal, hiszen a 89/2. objektum betöltésében a kerámián kívül egy tálalakú rézpénz is előkerült. E III. Béla korára keltezhető érem alapján egyértelműnek tekinthető az, hogy az elemzett objektum feltöltése a 12. század legvége elé nem keltezhető. Sőt a leletegyüttesben fellelhető néhány, élénk árnyalatú narancssárgára, illetve vörösre égetett, tagolt profilú fazék ill. bögre töredéke is (V. t. 7, 8.), és ezek a pénz által meghatározható terminus post quem-nél talán valamivel későbbi időpontra utalnak. így felvethető, hogy a vizsgált gödör betöltésére nem a 12. század végén, hanem a 13. század első felében, azaz az Árpád-kori edényművesség középső szakaszának a legvégén került 28
