Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Almási Tibor: V. László esküje a Hunyadi háznak. (Gyárfás Jenős és a Millennium)

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. Almási Tibor: GYÁRFÁS JENŐ ÉS A MILLENNIUM - V. László esküje a Hunyadi háznak Gyárfás Jenő a Székelyföld szülötte volt, annak a Székelyföldnek szülötte, amely néhány évtizeddel előtte útra bocsátotta a modern magyar festészet úttörő mesterét Barabás Miklóst, és amely a későbbi időkben is ontotta magából a tehetségesebbnél tehetségesebb alkotókat. Gyárfás Jenő 1857. április 6-án látta meg a napvilágot Sepsiszentgyörgyön. Szülővárosában kezdte el tanulmányait és alig 14 évesen került Budapestre a Mintarajztanodába, ahol oktatói a kor legkiválóbb művészei - Székely Bertalan, Izsó Miklós stb. - voltak. Tanári oklevelének megszerzése után 1877-ben beiratkozott a Müncheni Bajor Királyi Akadémiára, de ezekben az években, a korra jellemző oldott hangulatú zsánerképekkel (Tréfás fenyegetés, Munka után jó a pihenés), már jelen volt a budapesti őszi tárlatok bemutatóin is. 1879-ben Münchenben megfestette barátja Karlovszky Bertalan arcképét, amelyet mindmáig a hazai portréfestészet egyik csúcsteljesítményeként tartunk számon. Befejezte Első fog címet viselő, egyetlen nemzetközi sikerét hozó kompozícióját és papírra vetette élete fő múve, az Arany János balladája nyomán készült Tetemrehívás első vázlatait, amely 1881-ben elnyerve végső formáját megkapta a Képzőművészeti Társulat történelmi festményekre kiírt nagydíját. Bár Gyárfás Jenő a 80-as évek elején fényes művészkarrier küszöbén állt és eredendő tehetségére hivatkozva a szakma is, a nagyközönség is azt várta tőle, hogy majdan Munkácsy Mihály nyomdokaiba lép, ő úgy döntött, hogy visszatér szülővárosába Sepsiszentgyörgyre. Távol minden jelentősebb művészeti centrumtól, műtermet épített és csendes magányban festette nagyrészt közvetlen környezete inspirálta műveit (Disznóölés, Első bál, Céllövés stb.). Ezek az alkotások ugyan még jó ideig szerepeltek Budapesten a Képzőművészeti Társulat kiállításain, de az alkalmak egyre ritkábbak lettek és Gyárfás Jenő Tetemrehívással szárnyra kelt népszerűsége megkopott, neve pedig egyre inkább a feledés homályába merült. Munkára ösztönző impulzusok hiányában, ráadásul egy makacs szembetegség utóhatásaival küszködve, a provinciális kis219