Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Csécs Teréz: Szent Istvánról és az államalapításról a Tudományos Gyűjteményben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. 14.) 1839.IV.3-58. Németh János gyarmati plébános: A kereskedés története Magyar Országban Árpád Fejedelemtől fogva első Ferdinánd Császár és királyig. E nagyívű áttekintésben a fejezetcím meghatározza a feladatot: bizonyítani, hogy "a' Magyaroknak Árpádtól fogva volt belső kereskedések"! Itt Szt. István tevékenysége - oklevéladásai - bizonyítják, hogy elődei, "a' Fejedelmek Uralkodása alatt még több vásárok állíttattak-fel, és azokon a' belső kereskedés folyvást gyakoroltatott, abból gyanítom, hogy szent István király az ő okleveleiben úgy említi a' Vásárokat, mint Magyar Országban már régen fenn álló intézeteket." (5.p.) Majd felsorolja a pécsváradi apátságnak 1015-ben, a zalavári apátságnak 1019-ben és 1024ben valamint a bakonybéli apátúrságnak 1037-ben adományozott rév- és vásári jövedelmeket tartalmazó okleveleket. Ugyancsak vásári helypénzt ajándékozott István király a veszprémvölgyi görög apácakolostornak, "Zamtov falu vásárjának adóját" (Szántód, 6.p.) Németh János szerint már "sz. István király uralkodása előtt-is kellett a' Magyar Országi Vásárokon az el adandó partékákból Helypénzt fizetni, hanem sz. István törvényt szabott a' Vásári Helypénz fizetése eránt, melly ugyan mái nap az ő törvény könyvében nem találtatik, de kitetszik Kálmán király I-ső Decretumának 34-ik czikkelyéből 'Ha valaki tulajdon, és házi jószágaiból valamit a piatzon (Vásáron) el-ád, sz. Istvánnak törvénye szerint Helypénzt adjon tőle." Németh János feltételezte, hogy a helypénz mértékét is törvényben rögzítették. (lO.p.) 15.) 1839

.VII.59-79. Szakáts Jósef: Szent István király' keresztségi éve, mint a' keresztény hitnek a' Magyarok között legbizonyosabb kezdete. Szakács a munka bevezetésében István családfájával foglalkozik, ahol leírja, hogy Gézának, attyának két felesége volt, az "első szülő, a' második pedig mostoha 's nevelő annya volt szent Isván királynak". (59.p.) Majd egy etimologizáló bekezdésben összefoglalja a honfoglalást és a "Hungária" szó eredetét: "Gyulának attya Horka, nagy attya pedig a' Hunno-Aváriába seregekkel 's vagyonaikkal költözött hét magyar (Béla király nevetlen jegyzőjénél: Hetumoger) vezérek egyike, Tuhutum vala, Hunoavarián magy[ar] országot tartománnyaival együtt értvén, mert a' melly földeket a' Huniaiak (honjaiak - patrii - az az: honjokból Európába jött eleink) 's Avarok (várok, szállásolok - in mansionibus habitantes hasonlóan nyelvünket követett nemzet) Dáciába 's Pannoniába bírtak, de Atila fijainak meghasonlása, 's másod ízben a' nagy Károly győzelme után elvesztettek, azokat foglalta vissza s nem is tartotta a' Magyar nemzet; úgy hogy a' latin HUNGÁRIA mintegy Hunnoavaria, 's amaz is ebből lett." (59-60.p.) Elmondja, hogy Sarolta "a' görög egyház' szokássait követ204