Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. székesegyház dekorációs rendszerének négy alapítás-jelenete - mégha kettő ezek közül csupán jelzésszerű is - feltűnően nagy számú. Ráadásul ezekből három nagyjából egyidőben, Zichy Ferenc püspöksége alatt az 1760/70-es években készült. A kutatás már rámutatott, hogy Mária Terézia uralkodása alatt, az 1760-as évektől kezdődően a püspökség alapítás témája új aktualitást nyert, legalábbis a bécsi udvar számára. A királynő s kormányzata a felvilágosult abszolutizmus jegyében a magyar katolikus egyház ügyeibe való nagyobb beleszólásra és erőteljesebb ellenőrzésére törekedett: mindez az 1760/70-es éveknek a magyar királyok főkegyúri joga körüli vitáiban illetve az uralkodónő sorozatos püspökség ala­pításaiban kulminálódott. A korábbi szakirodalom Cimbal 1769-ben a székesfehérvári plébániatemplom - később székesegyház - mennyezetére festett nagyszabású freskóegyüttese (Szent István megalapítja az ország püspökségeit) mellett Maulbertsch 1772-es győri grisaille-képét is, mint a kormányzati szándékok képzőművészeti kísérőjét értékelte (Galavics 1971, 20). A győri egyházmegyét azonban a tervbe vett módosítások - Székesfe­hérvárral ellentétben - hátrányosan érintették: 1777-ben, a szombathelyi püspökség alapításakor elvesztette Vas vármegyét és a veszprémi egy­házmegyének is át kellett adni a pápai főesperességet. A változtatások persze nem érték Zichy püspököt váratlanul, hisz erre vonatkozó szándékát már 1733-ban kinyilvánította az Udvar s maga Zichy gróf is csa k az után vehette át egyházmegyéjét 1743-ban, hogy írásban kötelezte magát: nem emel kifogást püspöksége feldarabolása ellen (Fraknói 1895, 450-451). Mindezek okán nehezen tudjuk elképzelni, hogy Zichy püspök - bár viszonya Mária Teréziához felhőtlen volt - székesegyháza deko­rációjában helyt adott volna az egyházmegyéje számára hátrányos és kánonjogilag is vitatható udvari törekvések propagandájának. Való­színűleg inkább az ellenkezőjével számolhatunk: az egyes ábrázolásokon s különösen a Maulbertsch-grisaille-on a Szent István-i alapítás demonst­ratív felelevenítésével az akkor még csak tervezett, ám bármikor bekövet­kezhető csonkítás ellen tiltakozik. Ezzel párhuzamosan megfontolandó egy másfajta interpretáció is, amely a kérdéses ábrázolásokat nem annyira az egyházmegye megszervezése, mint inkább a győri templom alapítása és építtetése felől közelíti meg. A XVII. század végéről való bronz relief egy olyan hagyományról tanúskodik, amely Szent Istvánt, mint a székes­egyház építtetőjét tisztelte. Ezt felelevenítve Zichy püspök nemcsak az ősi egyházmegye területi integritásának megsértése ellen protestálhatott, hanem - a székesegyház dekorációs programjához illeszkedően - első királyunk kultuszát helyi vonásokkal is erősíthette. 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom