Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. 11.4. A káptalani sekrestye oltárképe A káptalani sekrestye - minden bizonnyal az 1770-es években festett oltárán szintén feltűnik a szabadba helyezett felajánlási jelenet hátterében a székesegyház, immáron valóban abban az alakjában, ahogyan a kép megfestésének idején látható volt. A délkeleti irányból felvett látképen jól látszik a hatalmas nyugati torony valamint a Szentháromság-kápolna, amelynek tetőzetéből külön kis torony emelkedik ki. István király itt hermelingalléros sárga palástban térdepel a Szúzanya előtt, a vörös párnára helyezett koronázási ékszereket egy puttó emeli fel. A káptalani sekrestye képen a felajánlás jelenete azonban nem csupán a háttérben megjelenő székesegyházzal bővült, hanem egy új szereplővel, Szent Imre herceggel is, aki gyermekként ábrázolva, kezében liliomot tartva áll atyja mögött. Szent István felajánlási gesztusa rá is vonatkozik, hisz mint a Nagyobb Legenda tudósít róla, gyermekeinek halála után "most már mint egyetlent, szenvedelmesen szerette s napi könyörgéseiben Krisztusnak és Anyjának, az örök Szűznek ajánlotta". E téma a koronafelajánlási jelenettel egybekomponálva a XVIII. században jelent meg a képzőművészeti ábrázolásokon s bár számos példája ismert, széles körben elterjedtté sohasem vált . 11.5. A mennyezetfreskó Az eddig bemutatott koronafelajánlási ábrázolások a hajdani esemény konkrét megidézéseként interpretálhatók. A szentély mennyezetfreskóján azonban a felajánlás gesztusa és kellékei a kompozíció sajátos kontextusában átértelmeződnek és mintegy Szent István attribútumává stilizálódnak . A Franz Anton Maulbertsch által 1773-ban festett mű illuzionisztikus architektúráján keresztül a mennyek országába pillanthatunk be, ahol a magyar szentek apoteózisának lehetünk tanúi. A plasztikus felhőgomolyagokon az Árpád-ház férfi és női szentjei, az államalapítás korának szentéletű püspökei és szerzetesei jelennek meg, közöttük is kiemelt helyen, a kompozíció középpontjában Szent István király. Magyar ruhában térdel, lábai előtt puttók emelik a magasba a vörös párnára helyezett fejedelmi jelvényeket, alant pedig egy angyal az ország címerét tartja. Tekintetét az Atyaistenre emeli, miközben széttárt karjaival a koronára és előtte térdeplő fiára, Imre hercegre mutat, mintegy felajánlásként. A hagyományos gesztusok és kellékek azonban itt inkább csak István alakjának azonosítását szolgálják, hisz a felajánlás címzettje, Mária 175