Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38.2000. házi és világi méltóságok - császárok, királyok, bíborosok etc. - listákon megjelenő számszerű összesítései adják, míg az utóbbit a magyarországi bencések történetében fontos szerepet játszó uralkodók és helyi szentek arcképgalériája testesíti meg. Győrött viszont sokalakos jelenetek elevenítik meg a program történeti rétegét, amelynek időhorizontja azonban leszűkült Szent István korára. Megváltozott az érvelés iránya is: amíg Pannonhalmán a rendet támogató és privilégiumokkal gazdagító uralkodók és szentéletű, magas egyházi méltóságokba került rendtagok portréként megidézett sora hivatott jelezni a Szent Márton-hegyi monostor tekintélyét, addig az Apátúrház freskóinak argumentációja épp ellentétes. Nem a királyi támogatás ad rangot Pannonhalmának, hanem szerzeteseinek az államalapításban játszott aktív, szolgáló szerepe valamint - Szent Mór révén - életszentsége. Az egyetemes rendtörténet csupán jelzésszerűen tűnik fel - Szilveszter pápa alakjában - s akkor is szervesen ízesül a magyar rendtörténethez. Az Apátúrház freskóinak kiemelt jelentőséget biztosít, hogy az első emlékei a későbarokk magyar történeti festészetnek, amely a XVIII. század második felében a katolikus egyház kezdeményezésére bontakozott ki. A kor fokozatosan laicizálódó - a századvég utolsó évtizedeiben már a felvilágosodástól is megérintett - közönségének igényére válaszul az egyház átalakította képzőművészeti reprezentációját: hagyományos, feudális rendi álláspontját immáron korszerűsített argumentációval és megújított formában hirdette. A hit és az egyház dicsőségét bonyolult, nehezen felfejthető allegorikus ábrázolásokban és csodás történetekben megjelenítő kompozíciókat felváltották a magyar históriából vett jelenetek, amelyek racionális bizonyítékul szolgáltak a katolikus egyház pozitív szerepéről a nemzeti történelemben, s ezzel mintegy legitimizálták is a magyar társadalomban elfoglalt kiváltságos helyzetét. Az általános tendencián belül azonban az egyes művek létrejöttének körülményei és a velük elérni kívánt konkrét célok jelentős eltéréseket mutatnak. A Szent Márton-hegyi bencések esetében - mint arra Galavics Géza a pannonhalmi refektórium elemzése kapcsán rámutatott - a történeti érvelés a rend tekintélyének s egykori nagyságának helyreállítását volt hivatva szolgálni. A török háborúk idején a bencés szerzet s vele a végvárrá alakított Pannonhalma elvesztette fontosságát - 1585-ben közel fél évszázadnyi időszakra meg is szűnt a konvent -, birtokai elpusztultak vagy idegen kézre jutottak és az ellenreformációs egyházon belül is háttérbe szorult. A XVII. század második felében, az újból meginduló kolostori élettel egyidejűleg vette kezdetét az a nagyszabású és évtizedekig elhúzódó küzdelem, amellyel kiváltságaikat és javaikat, nemkülönben a magyar társadalom169