Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. magyarokat keresztelő vagy a koronát hozó Asztrik apát, a szentéletű Mór illetve Szilveszter pápa, aki maga is benedekrendi volt . A négy képen Szent István mellékszereplővé vált alakja csupán két alkalommal tűnik fel. Időben elsőként azon a jeleneten, amelyben Asztrik és követtársai átnyújtják a koronát. Az egyházi történetírók a legendairodalom nyomán ezt az eseményt 1000-re tették, ezért Schaller a meggyökeresedett ikonográfiái hagyománnyal szemben Istvánt szakálltalan fiatalemberként ábrázolta. Mindebben a történeti hűségre való törekvés kezdeti - és Szent István ikonográfiája szempontjából legkorábbi - jelét láthatjuk . A Szent István fogadja a koronát hozó követeket jelenet szerfelett ritkán került ábrázolásra: korábbi megjelenítéséről nem tudunk. Csupán az 1770/80-as évekből ismert néhány példája. A korábbiak, mint Verhaghen történeti festménye 1770-ből , valamint a Mária Terézia által 1779-ben alapított Crux Tolosana rendjelének ábrázolása közvetve vagy közvetlenül a királynő Szent István-kultuszával hozható összefüggésbe. Az utóbbi esetben azonban helyi hagyományhoz is kapcsolódott: a rendjelet ugyanis a kalocsai káptalan tagjai viselhették ünnepélyes alkalmakkor, annak a Kalocsának a kanonokjai, amelynek első érseke a koronát Rómából elhozó Asztrik volt . Nem sokkal később, 1784-ben újból Kalocsán tűnik fel a téma monumentális ábrázolása, szintén aktuálpolitikai megfontolásokból: Patasich Ádám érsek kalocsai palotája ebédlőjének mennyezetére akkor festeti meg a koronával érkező Asztrikot fogadó Szent István udvarát, amikor a magyar trónon a kalapos királynak aposztrofált II. József ült (Galavics 1989, 54). Szent István alakja még egyszer, a Szent Mór-jelenetben tűnik fel a győri ciklus keretein belül, ekkor már a tradicionális formában, szakállasán, palásttal borított magyar ruhába öltözötten. A cselekménynek azonban csupán passzív szereplője, ennek megfelelően a képtér jobb oldalára szorult, ahol egy előkelő úrral társalog. Az igazi főszereplők Szent Mór és az ifjú herceg, Imre, akinek atyja csupán a legendaszöveget követve került a képre. A jelenet a szerzetesi erények legfőbbikét, a szüzességet állítja középpontjába: mind Mór, mind Imre herceg ennek képviselője. A győri Apátúrház freskóciklusát számos szál köti össze a pannonhalmi monostor ebédlőjének bő negyedszázaddal korábban készült falfestményeivel . Nem csupán a megrendelő, Sajghó Benedek főapát (1722-1768) személye azonos, de főbb vonalaiban megegyezik a két falképegyüttes programja is. A minket közelebbről is érdeklő történeti réteg koncepciójában azonban eltérőek a hangsúlyok. Pannonhalmán a freskók az egyetemes és a magyar rendtörténet egészét átfogják, mindazonáltal csupán utalásszerűén: az előbbit a szerzet soraiból kikerült egy168