Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38.2000. nyok a katonai mellett a város polgári igazgatását is igyekeztek magukhoz ragadni a polgárság és a földesúr, vagyis a káptalan ellenében. A város státuszában bekövetkezett változás mellett a reformáció hatására átalakult a lakosság felekezeti összetétele is: 1592-ben a pápai nuncius szerint a 600 tűzhelyet számláló város majd minden lakója protestáns volt (Bedy 1934, 53). Mindeközben Győr továbbra is püspöki székhely maradt és a mellérendelt káptalan is folytatta tevékenységét. Az 1594-1598 közötti török megszállás során a lakosság elmenekült és valószínűleg ekkor pusztult el - szinte nyomtalanul - a város középkorból való egyházművészeti hagyatéka is. A visszafoglalást követően a város gyorsan talpra állt és visszanyerte korábbi katonai, kulturális és gazdasági jelentőségét; ez utóbbit a közvetítő kereskedelem illetve a céhes kézműipar alapozta meg. Az újból megtelepedő lakosság eleinte bizonyára szintén protestáns többségű volt, ám a XVII. század elején Győrt is elérték a Tridentinum nyomán kibontakozó katolikus megújhodás hullámai, amelyet kezdetben a püspökök illetve a központi kormányzatot megtestesítő várkapitányok képviseltek a leghatározottabban. Munkálkodásuk eredményeként átalakult a katolikus egyház intézményi struktúrája és újból megjelentek a városban a korábban kiszorult szerzetesrendek. Elsőként, 1617-ben a ferencesek telepedtek meg, akik számára Prainer várkapitány erőszakkal foglalta el a protestánsok használta várbéli templomot. Nem sokkal később, 1626ban érkeztek Győrbe a jezsuiták, majd némi szünet után újabb rendek követték őket: 1697-ben a karmeliták, 1726-ban az orsolyiták és végül 1761-ben a kamillánusok. A székesegyház a visszafoglalást követően újból, immár teljes egészében istentiszteleti célokat szolgált; a folyamatos renoválások után 1639-1645 között került sor a teljes felújításra Draskovich (II.) György püspöksége idején. A katolikus egyház intézményeinek megújhodása a szellemi életre is pezsdítőleg hatott: az 1620-as évektől a helyben élő alkotók révén Győr a barokk irodalom egyik korai központjává vált (Galavics 1973,98). A török háborúk végeztével Győr katonai jelentősége csökkent, s ezzel együtt a várkapitányok szerepe is visszaszorult a város életében, amelynek polgársága immár a földesúri függéstől is szabadulni akart. Igyekezetét 1743-ban koronázta siker, amikor Mária Terézia újból a szabad királyi városok sorába emelte Győrt. A hódoltság előtti állapotokhoz mérten jelentősen átalakultak a felekezeti viszonyok is. A szerzetesrendek és a püspökök hitéletet szervező tevékenységének köszönhetően valamint a protestánsok vallásgyakorlatát s iparűzését akadályozó adminisztratív rendelkezések folytán a katolicizmus jelentősen előretört, bár teljesen nem sikerült visszahódítania a várost: 1777-ben 156