Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Bánhegyi Miksa: Szent István alakja egyházi szövegekben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. akár-melly világi Méltóságot, hivatalt ditsiretessen viselhet." S azután kimutatja, hogy István király "nagy Katona, és Nagy Politicus, városi ember volt". "István a Nép eleibe LV. törvényeket szabott,... ő rendelt Palatínust; ő rendelt Királyi Tanátsot; ő rendelte azokat, ki Barones Regni, Ország' Nagyainak neveztetnek. Az egész Hazát Vár-megyékre ő osztotta, Fő-Ispányokat ő adott nékik." Ebben az időben lesz az egyházi ünnep az egész magyar nemzet ünnepe, bár Kosztolányi Sándor még azt mondja: ".. .e' mai Napon, sippal, dobbal, trombitával, és más ékessen zengedező muzsika szerszámokkal Ünnepet szentel a Római Katholikus Anya-szent-egyházban-lévő Magyar Nemzet." Fejér György prédikációiban azt fejtegeti, hogy ha csak úgy tekintjük is Szent Istvánt, mint "Hazánknak polgári alkotóját, s hív gondviselőjét", akkor is meghaladják érdemei az ékesen szóló nyelvet. A fentebb felsorolt hivatalokon kívül ő már Szent Istvánnak tulajdonítja az ország népének társadalmi osztályokra való tagolását is. "Az első rendbe számlálta a Papirendnek főtagjait a' Prelátusokat; a' másikba: az Ország Bárójit, vagy-is fő Tisztviselőit, és a Mágnásokat vagyis Vármegyék' FőIspánnyait; a harmadik rendbe helyhesztette a' Nemeseket,... a negyedik rendbe pedig a' Királyi Városokat, melyek ... idegen Országokból hozzánk költözött Mesteremberek által népesedtek meg." Fejérnél jelenik meg a gazdasági élet említése: "Az eddig magyar kéz által miveletlen termékeny földünket nemzeti gazdagság' kincsévé a' honnyi földm ívelés, serénység, mesterség és kereskedés üzés által te változtattad; Hazánk' polgári boldogságát te állítottad erős lábra", szólítja meg a szent királyt. Majer József fogalmazza meg Budán 1821-ben elmondott beszédében, hogy Szent István törvényei és más intézkedései "tették a' Magyarokat nemzetté, az országot'hazává". Ugyancsak "Néki köszönheti a' Magyar, hogy a nemzetek' sorában még most is dicsőséges helye van". István tudta, "hogy egy idegen nemzet, idegen származással, idegen nyelvel, idegen szokással, idegen erkölcsökkel... meg nem maradhat soká az idegenek között". S végül szinte napjaink megfogalmazását halljuk kicsengeni ebből a barokkos mondatból: "Azokat is, kik más vérből származtak, más nyelven szólottak, más ruhát viseltek, azon egy törvényeknek, azon egy szabadságnak, azon egy nemzeti boldogságnak osztálosivá tette, ezzel ő a' Magyart nem kisebbítette, sőt nagyobbította, nem gyengítette, sőt erősítette, nem fogyasztotta, sőt szaporította, és adósává tévén az unokákat is, az unokák hálaadó tiszteletét megérdemlette." 136