Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Bánhegyi Miksa: Szent István alakja egyházi szövegekben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. igazságosság nélkül nem állhat fenn semmilyen emberi társadalom, és minden ember, úr és szolga, egyenlőképpen Isten képére teremtetett; az okos szolgálat, amely előrelátó, szeretettel teljes, Isten előtt kedves; az irgalom és igazság, mert az tiszteli minden egyes ember jogait, és nem sérti azokat. István király mindezeket az erényeket egész életében nagy odaadással gyakorolta. Végül a Pécsi Misekönyv könyörgését idézzük, amely "Szent István királyunkat", akit Isten "a földi uralkodás dicsőségével és tisztességével koronázott meg", mint "Pannoniában az isteni vallás tanítóját" említi, s azt kéri, hogy legyen " az egyháznak védelmezője a mennyben." Példák a XVII-XVIII. század fordulójáról A Patrona Hungáriáé és a magyar szentek tisztelete a török kiűzése után kezdett nagyobb mértékben terjedni. Ekkor jelenik meg latin majd magyar nyelven is a "Regi Magyar Szentség" című könyvecske, amely "Magyar-Ország boldog emlékezetű ötven szentéinek, és Bóldogainak leképezett életét" írja le. Az alapító szent királlyal kapcsolatban a legendákban olvasható eseményeket foglalja össze röviden, s csupán az egyházszervező munkásságát és a haza védelmét emeli ki ténykedéséből. Mégis megemlíti, hogy "az egész világra ki-terjedt szentsége ezen Szent István első Magyar Királynak", s ezt a külföldi alapításokkal és építkezésekkel indokolja; pl. Rómában "búcsú-járó Szarándok Magyaroknak két szállásokra való házat, szegényeknek Ispitályt ... építtetett, fundált, gazdagított". A már említett Illyés András három Szent István napjára szóló prédikációjában folyamatosan mondja el a legendákat. O is a szokásos eseményeket és tevékenységeket, erényeket említi: az egyházmegyék, apátságok és templomok építését, gazdag felszerelésekkel való megajándékozását, valamint az országnak az ellenséges hadaktól való megmentését. Csak elvétve használ olyan kifejezéseket, amelyek az egész országra vagy nemzetre vonatkoznak, pl. hogy a világ minden részéről jöttek "népek" Magyarországra, hogy meghívott sok "tanult és szentéletű papot", s hogy az irgalmas Istent arra kéri, "irgalmazzon nemzetünknek." A szentbeszéd szerint István sokat tett "a Haza és a szabadság megőrzéséért", s halála előtt azt köti az egyházi és világi főemberek lelkére, hogy oltalmazzák "az igazságosságot, az egyetértést és a békét, nem csupán egymás közt, hanem az idegen és jövevény emberekkel szemben is". Az Intelmek sokat idézett hatodik fejezetét foglalja itt össze az író "A vendégek befogadásáról és gyámolításáról". 133