Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

In memoriam - Dr. Jenei Ferenc (1905–1971)

ARRABONA 37.1999. IN MEMÓRIÁM körű elismerést a hazai kutatásban. De persze az volna a jó, ha a mára már reflektáltabbá, kidolgozottabbá vált elméleti érdeklődés a Jenéi Ferenc által magabiztosan mozgatott ismeretanyag bőségével, a forrásokhoz való bensőséges viszonyával párosulhatna. Szövegismeretére, fölényes forráskezelésére épp az elmúlt évben lett volna nagy szükségünk: ha beszélhettünk volna vele, ha a tanácsát kérhetnénk, bizonyára nem tettük volna közre folyóiratunk egyik tavalyi számában egy — különben nagyon tehetséges és felkészült — fiatal kutató felfedezését, aki megtalálta Rimay Jánosnak 1612-ben Batthyány Ferenchez írott, kiadatlannak hitt levelét. Ma már tudjuk, hogy ez a levél sem volt kiadatlan: éppen Jenéi Ferenc publikálta azt még 1960-ban, amikor művelődéstörténeti szempontból nevezetes leveleket talált a Batthyány-levéltárban. Az Irodalomtudományi Intézet és annak akkori nagy tekintélyű tudományos vezetője, Klaniczay Tibor felismerte azt a hatalmas értéket, amit Jenéi Ferenc gyűjtései jelentenek, tudta, hogy ha nem sikerül kellőképpen széles körben megismertetni az új adatokat és szövegeket a szakmai közvéleménnyel, akkor — amint az iménti példa világosan mutatja — sok zavart, tévedést kockáztat meg az irodalomtörténeti kutatás. Ez a felismerés magyarázta, hogy amikor Jenéi Ferenc halálával az évek óta nagy energiával és sok szeretettel végzett, 16—17. századi levelezésanyagot magában foglaló gyűjtése lezáratlan maradt, Klaniczay gondoskodott arról, hogy a forrásgyűjteményt egy fiatal kutató vegye gondjaiba és rendezze sajtó alá. így jelenhetett meg 1981-ben a Literátor-poUtikusok levelei Jenéi Ferenc gyűjtéséből (1566—1623) c. kötet, amelynek akkori pályakezdő gondviselője ma az Irodalomtudományi Intézet reneszánsz osztályának vezetője és egyben igazgatóhelyettese, Jankovics József, akinek Jenéi Ferenc előtti személyes főhajtását is tolmácsolom a mai napon Önöknek. Nyéki Vörös Mátyás, a Jenéi Ferenc szövegkiadásában új életre hozatott barokk költő, amikor versbe foglalta Test és Lélek Dialógusát, azzal kezdte a kegyes olvasóhoz címzett ajánlást, hogy megemlékezett egy "nagy munka teheteo Aegiptombeli Istenfélő, és szegények szereteo, regi szent Atyáról", aki "mindennap az tenger mellett, köueket szedett, és rakásban horduán, esztendőnként az szegény betegeknek nyugodalmokra abból valami kis hazachkakat epitett". Éppen így hordta össze apró kavicsokból: az irodalomtörténeti adatokat rejtő kéziratok aprólékos átböngészéséből, gyakorlott paleográfust is próbára tevő kibetűzésükből, nagy erudíciót és sok leleményt kívánó értelmezésükből — fáradságos, de mindig kedvvel és szeretettel végzett gyűjtögető munkával — a régi irodalom értésének, összefüggései meglátásának szilárd falait a "nagy munka tehető" Jenéi Ferenc. Valamennyiünk javára dolgozott; hálával és szeretettel tisztelgünk emléke előtt. Dr. Kecskeméti Gábor az Irodalomtörténeti Közlemények felelős szerkesztője