Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Tóth László: Szabó József (1902–1986)

ARCKÉPEK ARRABONA 37.1999. Tóth László: SZABÓ JÓZSEF (1902-1986) Kemenesalja egy kis falujában, Alsómesteriben született 1902. április 2-án. Köztisztelet és megbecsülés övezte a faluban családját; édesapja és bátyja volt egy ideig a község bírája. Nagyon szerette szülőföldjét, a Kemenesalját, a vasi tájat; pátriájára és paraszti származására élete végéig büszke maradt. (Szabó önéletrajz 1984; Veöreös 1987.15. o.) Az elemi iskolát szülőfalujában végezte el, mint tették ezt általában a hozzá hasonló falusi gyerekek. Hálásan emlékezett vissza Gaál Sándor tanító úrra, aki korán felismerte benne a tehetséget. A szülőket még a hadifogságból is levélben figyelmeztette fiuk továbbtaníttatásának fontosságára. A középiskolás évek Sopronban, a jó nevű, ősi evangélikus líceumban teltek. Nagy inspiráló erővel hatott az ifjú Szabó József személyiségére a város kulturális szelleme és több száz éves evangélikus hagyománya. Berzsenyi Dániel, Dukai Takács Judit és Kiss János szelleme ihlette diákévei alatt. Megmaradt emlékezetében Hollósy Kálmán, a neves irodalomtanár, aki a világháborús években a humanizmus szellemét hangsúlyozta Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának feldolgozásakor. 1922-ben kitüntetéssel érettségizett, majd felvették a Soproni Evangélikus Teológiára, ahol lelkészi oklevelet szerzett. Felavatását 1926-ban D. Kapi Béla, a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke végezte el Szombathelyen. Lelkészi hivatását Körmenden kezdte, ahol Longor Béla lelkészt helyettesítette három hónapon át. 1927-ben Győrött segédlelkész, majd hitoktató lelkészként tevékeny365