Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Recenziók - Almási Tibor: Egy ember – egy gyűjtemény (Salamon Nándor)

ARRABONA 37.1999. RECENZIÓK kesztőként minden eszközzel támogatta a hivatalos művészettől elütő irányzatok képviselőit, az akkori fiatalokat. "Kijáróként" igyekezett teret nyitni a tehetségek számára. Külszolgálatban töltött évei alatt az emigrációs és hazai művészet összekapcsolásán fáradozott. Végakaratát szenvedélyében osztozó társa, Bíró Lívia és leánya Bíró Mária, illetve fia Patkó András teljesítették, amikor felajánlották a hagyatékot a nemzetnek s gondoskodtak méltó elhelyezéséről. A Patkó Imre-gyűjtemény 1986 óta patinás műemlék épületben fogadja Győrött a látogatókat. A közel hétszáz festmény, egyedi és sokszorosított grafikai lap, szobor bemutatására Almási Tibor a hagyományos idő- és stílusrendet követő módszert választotta. Ismertetőjét szinte művészettörténeti sűrítményként olvashatjuk. Elsőként századunk magyar anyaga - festmények, rajzok, nyomatok felett tartott szemlét. Jó érzékkel emelte ki a tárgyegyüttesből a jelentős mesterek fontos, jellemző munkáit. Kitért az alkotók munkáját általában meghatározó törekvésekre, a műveket jelentőségüknek, értéküknek megfelelően helyezte el a magyar művészet történetén belül. Választásait többnyire az elfogadott értékrend befolyásolta, annak léniája mentén vezette végig Egry József korai festményeitől Tóth Menyhértig, Bartha Lászlóig. A személyes vonzódását, szimpátiáját élvező mesterekkel, művekkel (Kassák, Mattis-Teutsch, Derkovits, Kondor stb.) behatóbban, másokkal szűkmarkúbban bánt. Besorolásaival, kiemeléseivel, hangsúly-elhelyezéseivel általában nincs gondunk, három kifogásunknak azonban hangot kell adjunk. Véleményünk szerint - a lezárult életmű ismeretében mondjuk! -, Szántó Piroska pályáját a "szentendreiség", az "európai iskola"-hoz tartozás sokkal inkább érintette, befolyásolta, mint a szocialista művészek csoportosulásai. A gyűjteménybe került munkái pedig jóval újabb keletűek, merőben más periódust képviselnek. Kondor Béla Darázskirálya "itt" s az oeuvre-ben sokkal hangsúlyosabb mű annál, hogy két sorral "helyre tehetnők". Már csak apró figyelmetlenség számlájára róható, hogy ("a sziklaszilárdan következetes emberek nagy táborába tartozó") Lossonczy Tamás (95. évében is naponta dolgozik, kiállításokra készül!) erényeit múlt időben említi az írás! Sietve tesszük hozzá, észrevételeink nem vesznek el semmit a tanulmány korrekt szakmai értékéből! Érvényes ez a második műcsoport bemutatására is, amely a magyar emigráció művészeit, műveit szemlézi. A századunkban több hullámban külföldre távozott magyar művészeket mintegy másfélszáz, jórészt sokszorosított grafika képviseli Patkó Imre hagyatékában. Tág horizontú körképe rajzolódik ki művészetünk eme hajtásának, eltérő mélységét követhetjük nyomon "elvándoroltjaink" lapjain. Egyúttal érzékelhetjük a gyűjtő kapcsolatteremtő képességét, amellyel a világhírnévre emelkedett művészeket ''becserkészte", kiknek neve jól cseng a hazától távol s már jó ideje itthon is. Az eltérő okból távozók minden nemzedékétől gyűjtött. Szenes Árpád, Vasarely, Schöffer épp úgy jelen van, mint Székely Péter, Hantai Simon vagy Pátkai Ervin, Marosán Gyula, Konok Tamás, továbbá Joseph Kadar, Csernus Tibor és Hetey Katalin. Nyugat-európai, kínai, és vietnámi művek alkotják a legkisebb csoportot. Széles érdeklődésének tanúsítói az ugyancsak sokszorosított grafikák. Klasszikus mesterek (Picasso, Braque, Pouault, Calder stb.) jól megférnek az újabb korszakok, stílusok reprezentánsaival. A Kelet művészei pedig igencsak 478